2014. Már. 16.

Hume szobrának könyvet tartó mesterkéltsége és az ugyanabban a pillanatban megejtő természetes bája, ahogy csupasz lábujjaival integet az arra járók felé, megcsiklandozza emlékezetemet és felvillan a filozófus megszívlelendő bölcsessége: „A természeti teológia tudománya a legmélyebb és a legnehezebb az összes tudományok közül, a legérettebb ítéletet kívánja meg a tanulótól és csakis az összes tudományokban már felvértezett elmére szabad rábízni." Lehet, hogy Hume korában a legnagyobb kihívást az isteni világ zártsága, az emberi praktikák útján történő kikutathatatlansága okozta, ezért is javasolta, hogy az ismeretek teljes fegyverzetében induljon el a bátor felfedező. Ma az egyházaknak nem csupán az isteni lét ill. nemlét kötélhúzásában kell helytállniuk, hanem az etnikai sokszínűség, a biotechnológia, az azonos neműek kapcsolata, a világméreteket öltő szegénység, a szűnni nem akaró háborúk és a klímaváltozás egyre égetőbb kérdéseiben is. Viszont korunkban sem lehet csak a teológia oldaláról megfogalmazott tételekkel igazságot tenni, hanem szükséges a természet-, a műszaki-, a társadalom-, a bölcsészettudományok és a művészet megközelítéseit beépíteni a megoldási javaslatokba. A környezettudatos szemlélet egyik példásan jól működő modelljét igyekezett ellesni a Magyar Református Egyház három fős delegációja (Karsay Eszter lelkipásztor, Kodácsy Tamás egyetemi lelkész és Szalay László Pál lelkipásztor) március 4-6 között a „bogáncsok földjén", Skóciában.

„Új utakon járok, új igém támad...", mondaná Zarathusztra, de nekem inkább egy új szavam van a történtekre: öko-gyülekezet. Talán az első hangzásra furcsa szóösszetétel nem más, mint a keresztyén emberekben felmerülő környezetvédelmi problémákra adott felelősségteljes válasz a gyülekezeteken belül. Nagy-Britanniában és Írországban állami források bevonásával (ENCAMS) már 10 éve zöldül az egyház. Egyház, írom így átfogóan, hiszen ökumenikus szellemben lépnek fel a ránk bízott világ megóvása érdekében a Church of Scotland, a Scottish Episcopal Church és a United Reformed Church. Az utazásunk alapjait az a megállapodás szolgálta, amit a Magyar Református Egyház Zsinatának elnöksége és a Church of Scotland delegációja írt alá még az elmúlt évben, 2010. októberében. A öko-gyülekezet magyarországi népszerűsítésének első lépéseit pedig az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózat (ECEN) támogatja. A kétoldalú kapcsolatnak a célja, hogy átvegyük és a helyi lehetőségekhez idomítsuk a skót öko-gyülekezet programot. Szükséges továbbá, hogy a figyelem középpontjába kerüljön annak a lehetősége, hogy az egyházak környezetbarát módon is működhetnek. Tudatosítani kell a gyülekezetek tagjaiban, hogy a keresztyén embereknek a teremtett világ megóvásában kiemelt felelősségük van.

 

A tapasztalatcsere március 4-én du. kezdődött Edinburghben, a Püspöki Palotában. Közvetlenül a megérkezésünk után 3/4 órával már John Christie (a skót egyház közgyűlésének moderátora) asztalánál ültünk és hallgattuk a bangladesi élményeit, hogy milyen sikereket értek el a klímaváltozás tekintetében az esőerdők visszatelepítésével, valamint kitért az egyházi lobbi eredményességére is. A délután további része egy szűk körű, de annál izgalmasabb megbeszélést tartogatott a számunkra. Lehetőségünk nyílt az Eco-Congregation program vezetőivel megvitatni azokat a kérdéseket, amelyek közelebb visznek minket egy sikeres magyarországi projekt megvalósításához. A kerekasztal beszélgetést megtisztelték a jelenlétükkel Aniko Schuetz (Church of Scotland), Chris Boles (Roman Chatolic Church), Margaret Warnock (Eco-Congregation), Gordon Hudson (Eco-Congregation) és Adrian Shaw (Church of Scotland). A tapasztalatcsere magvát az képezte, hogy milyen motivációs rendszer segítségével lehet ösztönözni a gyülekezeteket, hogy bekapcsolódjanak az öko-gyülekezeti láncba. Továbbá annak a kritériumrendszernek és ellenőrző hivatalnak a körvonalait próbáltuk elképzelni, ami segítségével hosszú távú és eredményes működést lehet biztosítani hazánkban a zöld kezdeményezésnek.

Az Eco-Congregation nagy gondot fordít arra, hogy minél több emberhez, közösséghez eljusson a környezettudatos élet keresztyén formája. Tehát a kommunikáció mintegy elsődleges fegyver a kezünkben, hiszen a körülöttünk lévő világ pusztulása egy nagyon érzékeny és fájó pontja a civilizációnak. Ennek jegyében Eco-Congregation Scotland Newsletter címen folyóiratot adnak ki, ami idén februárban a 18. számmal jelentkezett. Természetesen a világhálón is elérhetőek a programba eddig bekapcsolódott különböző nemzetek honlapjai és az ott folyó munkáról szóló beszámolók a www.ecocongregation.org linken. Már kapható a Zöld Biblia (The Green Bible), ami újrahasznosított papírból készült, és azok az igeversek, amelyek a teremtett világ védelmét alátámasztják és erre ösztönöznek, stílszerűen zölddel vannak szedve a szövegben. Skóciába eddig több száz gyülekezet csatlakozott az eco-congregation zöld kezdeményezéshez és 273 megvalósult környezetvédelmi projekt van a hátuk mögött. A sikeres gyülekezetek számára, -akik a központi kritériumrendszernek megfelelő, úgymond mérhető eredményt produkálnak,- alapították az öko-gyülekezeti díjat, amit eddig 90 közösség vehetett át.

13 modulon keresztül lehet eljutni az áhított célig, aminek az első lépése a regisztráció, majd az első szintet 6 modul teljesítésével érjük el, aminek a neve: Növekedés a hitben és a megértésben. A következő szintre újabb három modul kipipálásával léphetünk, aminek a mottója: Tedd Isten házát környezetbaráttá. A harmadik szint, már nem csak a saját porta rendbetételét irányozza elő, hanem a globális kitekintésre ösztönöz, 4 modult tartalmaz és a neve: Változó élet, változó közösség. Aki veszi a fáradtságot és regisztrál, már előre láthatja a különböző szintek irányultságát, hiszen az első modulban, mintegy önellenőrzést végezhetünk, hogy a mi közösségünk/gyülekezetünk hol áll a környezettudatos életben.

Ha beletekintünk a modulokba, akkor azt látjuk, hogy a második részegység az istentisztelet háztáját elemzi. Vizsgálódásunkat a következő kérdések útján végezhetjük el: Milyen gyakran téma a környezetvédelem az istentiszteleten? Az imádságban miként jelenik meg a teremtett világ iránti felelősség? Hogyan talál kapcsolatot az istentisztelet és az Isten teremtésben adott ajándékai? Ennél a kérdésnél a jobb megértés érdekében lássuk az ikszelhető válaszokat is: templomon kívüli istentisztelet, imaséta, természetes anyagok használata az istentiszteleten, és háztáji kenyér és bor osztása az úrvacsorán.

A 10. modul, hogy a végéről is lássunk egyet, a személyes életstílus. Ez már az utolsó, harmadik szint teljesítésének az egyik kritériuma. Itt is egyszerűen mérhető és megvalósítható kérdések/ajánlások találhatók: a gyülekezet újságában zöld ötleteket adni, plakátokat kihelyezni és azon keresztül informálni az embereket a civil környezetvédelmi kezdeményezésekről, szelektív szemétgyűjtő pontokat kialakítani, népszerűsíteni a gyalogos közlekedést és a kerékpárhasználatot. A lépcsőfokok többek közt a bankunk öko-szemléletét, a saját földterületünk használatának mikéntjét és még az ingatlanok rendbetartásához használt tisztítószereket is firtatja.

A magyarországi öko-gyülekezeti program alkalmazása mindenek előtt gondos előkészítést igényel. A megbeszélés során praktikus ötletek merültek fel, pl.: az újrahasznosított papír központi terjesztése a négy egyházkerületben az irodai és oktatási szükségletek betöltésére. Elgondolkodtató lehet az alkalmazásnak az a módja, hogy külön kritériumrendszert dolgozzunk ki a falusi és városi közegben működő gyülekezetek számára. Az első lépés az is lehetne a hazai gyülekezetekben a zöld szándék kinyilvánítására a regisztráció mellett, hogy mérjék fel a saját gyülekezetük természeti kincseit, aminek a védelme közvetlenül rajtuk áll.

A látogatásunk második napján, március 5-én részt vehettünk Bridge of Allan-ben az éves rendes öko-gyülekezeti konferencián. A találkozón 30 gyülekezetből több mint százan képviseltették magukat. A központi téma a mindennapi kenyér volt, amiről élő példák felhasználásával nagyon érzékletes képet festett nyitó szolgálatában a Christian Aid Scotland vezetője, Kathy Galloway. A Jn 6:1-12 alapján párhuzamot vont a Jézust követő sokaság szükségletei és egy névtelen, 12 éves kenyai gyermek között, aki a repülőgép futóművének mélyedésében akart elmenekülni az éhhalál elől. A prédikációja végén pedig a mennyei lakomát vetítette elénk, azzal a felszólítással, hogy amíg az eljön, osszuk meg a kenyerünket a rászorulókkal. Kedves gesztusa és gyakorlati mozzanata volt a találkozónak, hogy minden gyülekezet kapott egy facsemetét, amit majd odahaza, a gyülekezet földjébe kell elültetniük. Más jövőt is elképzelhetőnek tartott az ajándékozó a berkenye, nyír és madárcseresznye fáknak, ha átadhatják azokat más közösségeknek, hogy ott is plántálódjék egy új öko-gyülekezet.

Délután hat féle ötletbörzéből választhattak a jelenlévők, amiket két felvonásban tartottak meg, hogy senki ne maradjon le az őt érdeklő témáról. A klímaváltozás, a biodiverzitás, a tisztességes kereskedelem, a skót fafeldolgozás, a Christian Aid mozgalom és magyar ökogyülekezi kezdeményezés egyaránt terítékre kerültek. A beszélgetéseket a témák elismert szakértői koordinálták. Magyar részről az ötletbörzét Kodácsy Tamás vezette, aki az elmúlt évek hazai kezdeményezéseit osztotta meg a résztvevőkkel. Megismertette a hallgatóságot az elmúlt évek próbálkozásairól, programjairól. Beszélt arról, hogyan nőtte ki magát ez a kezdeményezés ökumenikus szintre és lett országszerte népszerű Teremtésünneppé (www.teremtesunnepe.hu). Elkalauzolta a részvevőket egy érdekes magyar szóösszetétel, az Egyháztáji kapcsán, ahhoz a kísérlethez, hogy miként tudnak egymásra találni haszonelvű közvetítők nélkül a vidéki termelők és a városi fogyasztók (www.egyhaztaji.hu). Végül pedig beszámolt a legújabb, államilag támogatott ökumenikus projektről, ami a Tradicionális és Innovatív Értékek Dialógusban (TIÉD) néven fut és 10 hónap alatt 12 települést ér el a 2011-es évben. Vállalásuk szerint szakemberek bevonásával, előadások, fórumbeszélgetések, vetélkedők során népszerűsítik a környezettudatos gondolkozást és fenntartható életmódot.

A hazautazásunk napján az áldást az edinburghi Greyfriars gyülekezetben kaptuk. Az istentisztelet mélyen érintő pillanata volt, amikor egy néger kisfiú keresztelőjére került sor. Az egész gyülekezet középre vonult és a szertartás közben körbeöleltük James-t, valóságosan, fizikálisan megélve azt, hogy befogadtuk őt magunk közé. Mindenki mosolygott és a megilletődöttségnek a szikráját sem éreztem, sokkal inkább az áhítatnak. Ennek a lelki közösségnek a bensőséges fuvallata emelt fel a magasba, és nem a kifutópályán a több ezer lóerős hajtóművek. Lehet, hogy meghökkentő első nekifutásra az egyház és a környezetvédelem házasítása, de nem szabad idegenkedve kezelnünk. Ahogy a mulatt kisgyermeket befogadták cselekvő módon a greyfriarsi gyülekezetbe, úgy kell nekünk is együtt mozdulnunk e régi-új eszme meghonosítása érdekében. Ha a Lélek indít bennünket, legyünk mi is részesei az Eco-Congregation Scotland 2011-es imádságának, ami így hangzik: „Teremtő Istenünk, köszönjük Neked, hogy újra bizonyosak lehetünk abban, hogy a telet a tavasz, a halált a feltámadás követi és egy nap a sötét Föld zölddé változik. Nap nap után tapasztaljuk, hogy a Föld a fény felé fordul, s ezt a reménységet megosztjuk azokkal, akiknek ezekben az időkben szükségük van rá. Köszönjük Neked, amit előre haladhattunk nemzetileg és nemzetközileg a klímaváltozás megoldásában. Adj nekünk kérünk elhivatottságot, hogy képesek legyünk folytatni a mi küldetésünket a 2011-es évben, hogy egy nap az emberek, minden nemzetből élvezhessék a kiegyensúlyozottabb éghajlatot. Ámen."

 

Szalay László Pál

lelkipásztor

 

Telkibánya, 2011. március 15-19.

Forrás: tollal.hu