Hívő emberként természetes lehet, hogy a bennünket körülvevő csodálatos világra úgy tekintünk, mint Isten alkotására, és elkötelezettek vagyunk a megőrzésében. A környezetvédelmi jeles napokon ez a viszonyulás könnyebben fordul át az elméleti alapvetésből aktív cselekvésbe is, valami plusz lendület segít kimozdulni a megszokott rutinból. Több figyelmet fordítunk környezetünkre, a köztünk levő kölcsönhatásokra. Átmenetileg. De mi van a többi nappal?

            Mitől lesz egy gyülekezet életerősebb és zöldebb? Attól, ha elültetetik benne az a gondolat, hogy a világunk sorsáért és a lelkek garmadáért felelősek vagyunk. Nem egyszerűen haszonélvezők, vagy bérlők, rosszabb esetben kizsákmányolók, sőt nem is tulajdonosok vagyunk, hanem gondviselők. Olyan felelősségtudattal rendelkező emberek, akik a jövőt úgy képzelik el, hogy ott majd kevesebb gonddal kell szembe nézni. Miért is? Mert mi, akik most élünk, mindent megteszünk azért, hogy ne problémákat örökítsünk, hanem megoldásokat