A telkibányai gyülekezet törekvéseivel összhangban a kiutazás célját a kapcsolatépítésen és nyelvtanuláson túl, az ökológiai szemléletformálásban határozta meg. „A mi felelősségünk” c. programmal sikerült elnyerni 2005 után ismét, a „Fiatalok lendületben” Európai Uniós pályázatot. A szervezési nehézségek és finanszírozási problémák megoldódásával a tényleges munkára lehetett összpontosítani. A fiatalok, a szülők, a csoportvezetők, a segítők hétről hétre, külön-külön és együtt találkoztak, hogy a maguk elé kitűzött célt maradéktalanul megvalósítsák. Csapattréningek, ének és táncpróbák, kézműves foglalkozások, bibliai történetek pantomimes feldolgozása, helyi ökológiai projekt megvalósítása, gálaműsorok mind a részét képezték a felkészülési folyamatnak. Ennek az eredményeként a fiatalok készítettek nemzetiszínű karkötőket, szalvétagyűrűket, csodálatos hímzett könyvjelzőket, bibliaborítókat, hegyikristállyal díszített nyakláncokat és díszfákat. Eközben a gyülekezet első portékája is megszületett, a hegyi szilvából főzött lekvár. Mindezek mellett a tavasszal és ősszel szervetett jótékonysági estek hatására, a kezdeményezéssel szimpatizálók több mint 100.000 Ft-ot, valamint háziszőtteseket, kerámia plaketteket és egyéb a település múltját megtestesítő ajándéktárgyakat adtak össze.

            Az indulás napjára, október 25-ére a fiatalok lelki tarisznyája és utazótáskája színültig megtelt. A 16 órányi út, amit busszal és repülővel tettünk meg, senkit nem kímélt. Bangorba éjszaka érkeztünk, ahol a templomhoz épített gyülekezeti központban foglaltuk el szálláshelyeinket. A kivilágított városok gyöngysorként tündöklő élményének helyét egy új tapasztalat vette át, amikor a templom épületében megláttuk a vetett ágyakat. Tornateremben, tanteremben, sátorban már többen hajtották álomra fejüket, na de egy szenthelyen? Rengeteg elsajátításra, befogadásra váró impulzus kiáltott látó szemekért, halló fülekért, kihegyezett érzékekért és nyitott szívekért. Elkezdődött a tíz napos felfedezőút, amikor Észak-Írország természeti és épített öröksége, hitvilága, kultúrája, történelme tálcán kínálta magát, csak ki kellett nyújtanunk a kezünk érte.

            A program ökológia irányvonala, ami a program gerincét adta, először a bibliai alapok tisztázásával vette kezdetét. Mark Spratt lelkipásztor a közös bibliatanulmányozás során rámutatott, hogy az Úré a föld és minden, ami abban van. Továbbá, hogy Isten gondoskodik arról, hogy megelégítsen minket. Viszont az ember nem érte be ezzel, többet akart, mint amit kapott. Ez az Isten elleni lázadás vezetett oda, ami a természethez való viszonyunkat is beárnyékolja. Csak, ha a gondolkodásunk megváltozik, bűnbánatot gyakorlunk és Istent elkezdjük tisztelni, akkor következhet be változás a jelenlegi folyamatokban.

Az elméleti tudásunkat a belfasti Fitzroy Presbyterian Church felkeresésével szélesítettük ki. Ők az egyetlen presbiteriánus gyülekezet Észak-Írországban, akik elnyerték az ökogyülekezeti díjat. A közösségben egy nyolctagú csoport foglalkozik a környezeti kérdésekkel, akik havi rendszerességgel találkoznak. Első lépésként, a szürke egyetemi városrészt, ahol a templom elhelyezkedik, szerették volna zöldíteni, színessé tenni, ezért virágládákat készítettek és beültették azokat. A templom épületében szelektíven gyűjtik a hulladékot, a kapcsolók és a csapok mellett kis üzenetekkel a takarékosságra figyelmeztetnek. Kapcsolódnak a civilszervezetek, mint pl. a Greenpeace akcióihoz és ők is részt vesznek a demonstrációkon. A gyülekezeti költségvetésből nem kérnek, hanem önfenntartásra törekszenek. Ezt pl. úgy oldották meg, hogy a gyülekezet hobbifotósait megkérték, hogy készítsenek természeti képeket. Ebből naptárat szerkesztettek és árusították a hívek között, amiből 1000 Font bevételre tettek szert. Lehetőségként felajánlották a közösségnek, hogy aki szeretné, a hozzátartozói sírját beültetik, és szépen elrendezik, mindezt a környezettudatos gondolkodás jegyében. Az egyházon belüli zöld gondolkodást kiegészítve, a modern innovatív technológiák megismerése érdekében, meglátogattunk a portadown-i Kingspan Environmental-t. Ebben az üzemben a napkollektorok fejlesztése mellett eső, ill. szürkevíz újrahasznosítással, olaj/víz elkülönítéssel, földalatti tartályok gyártásával és egyéb megújuló energiaforrások felhasználásával foglalkoznak.             

 A tapasztalatcserét, a gyárlátogatást és a bibliatanulmányozást jól kiegészítették a természet szépségének megőrzéséért végzett konkrét munkák. A Bangori Városháza szemeteszsákokat, kesztyűket, szemétszedő botokat bocsátott a rendelkezésünkre, hogy a Ballyholme másfél kilométernyi tengerpartját megtisztítsuk. A brit és magyar 50 fős különítmény két órás munkával gyűjtötte be az üvegdarabokat, műanyagokat, nyáklapokat, amiről a hivatásos szemétszedők és az árapály megfeledkeztek.

Ha lehet még fokozni az önkéntes munka keltette jóérzést, akkor az a Világörökség részeként számon tartott Giant’t Causeway-n élhettük át. Cliff Henry, a terület egyik gazdája fogadott bennünket a megújult látogatóközpont előtt. Az épület díszítése azt a 40.000, 6-8 szögletű különleges bazaltoszlopokat imitálja, melyek évente 600.000 vendéget vonzanak ide. A sziklás, part menti tájon megtett séta után egy utánfutós traktor és szerszámok vártak ránk. Cliff elmagyarázta, hogy lehet üzembiztosan csákányozni, ásni, lapátolni. Majd a csapat 100 méternyi látogatóösvény megtisztításába kezdett a hegyoldalban. Sárlapátolás, füves, elvadult terület csákányozása, mázsás kövek átmozgatása, majd az előkészített út csúszásmentes salakkal történő burkolása. Az önkéntes munkánkat az üzemeltető azzal hálálta meg, hogy ingyenes idegenvezetést és belépőt kaptunk a 18 millió Fontból felépült interaktív oktatóközpontba.

A természetben meglátni a Teremtő keze munkáját, már magában ez is lelki emelkedettséget hoz. Csodálni a part változatos, cirádás vonalát, megismerkedni a hullámok játékával és erejével, szemléli az ormányosokat formázó hatalmas sziklákat, engedni, hogy minden gond a követ is kimaró víz ereje alatt semmisüljön meg. Hasonló érzéseket váltott ki a portrush-i szörfözés és a White Park Bay-en tett reggeli meditációs séta.

A projekt részét képezte még Bangor városának felfedezése extrém vetélkedős feladatokkal és közös tea a polgármesterrel; az Auróra Aquatic csúszdáinak a letesztelése; Belfast nevezetességeinek és történetének a beható megismerése; Churchill kedvenc, carnlough-i hoteljének a meglátogatása; egy cirkuszi zsonglőrtől a szórakoztatóipar alapjainak az elsajátítása, nemzeti étkek és szószok végigkóstolása.

A gyülekezetek életébe is beletekinthettünk kintlétünk során. A bangori keresztyén közösségek összefogását és erejét mutatják pl. a Safe Zone és a Storehause kezdeményezések. A Safe Zone-ban az éjszakai élet veszélyeinek kitett fiatalok testi-lelki védelmére szövetkezett 15 gyülekezet, több mint 50 önkéntese. A szolgálat már 25 évre teával, kávéval, lelkigondozással, elsősegélynyújtással, járőrözéssel, menedék felajánlásával teszi biztonságosabbá a hétvégéket. A Storehause-t a gazdasági válság utóhatása szülte 2012-ben. 41 gyülekezet csatlakozott hozzá, hogy az elszegényedett, éhező embereket komplex segélycsomagokkal, szükség szerint bútorral, háztartási eszközökkel ellássa. Egy használaton kívüli gyárépületben van a raktár, ahol az adományokat tárolják, csoportosítják, javítják és újrahasznosítják. Fiataljaink tevőlegesen is részt vehettek ebben a szolgálatban, amikor ők maguk állítottak össze három gyorssegélycsomagot, amit a következő héten jutattak el a rászorulóknak.

A bangori testvérgyülekezetünk nagy átalakuláson megy keresztül. Két évvel ezelőtt fejezték be a gyülekezeti komplexumok bővítését és fejlesztését, amikor a teljes épület gépészetét és helyiségeinek funkcióit a modern kor szükségletei szerint átalakították. Újabb és modernebb közösségi tereket alakítottak ki és akadálymentesítették az egész épületet. Az év végéig a teljes lelkészi kar kicserélődik. Az új vezetőlelkész és beosztott lelkész már szolgálatban áll és januártól egy ifjúsági lelkésszel kívánják kiegészíteni a csapatot. A telkibányai küldöttségnek a látogatása egyben újra bemutatkozás is volt. A közös istentiszteleti szolgálataink és úrvacsoravétel alkalmával, pódiumbeszélgetés során, a Magyar est táncos, énekes produkcióin, ételein és vetítésein keresztül, magánbeszélgetések idején sikerült a 11 éves kapcsolatot megújult alapokra helyezni. Ebből kifolyólag Mairisine Stanfield lelkésznő hosszú közös útról beszélt, ami az ifjúsági projekteken túl, jó gyakorlat látogatással és presbiter ill. gyülekezeti munkás képzéssel fog kiegészülni az elkövetkező években. 

            Használható, jobbító, életre szóló tapasztalatokkal, lelki élményekkel érkeztünk haza. Az ökogyülekezeti program skót kezdeményezését ültettük telkibányai földbe, és a mi friss hajtásunkból vett oltóvesszőt a bangori presbiteriánus gyülekezet. Az eltelt tíz nap sodró lendülete, emelkedett lelkiállapota mély barázdákat hagyott mindannyiunkban. Hogy mi is ülepedett le ott a sorok mélyén, és mit hagy meg a hideg, s a múló idő, tavaszra megtudjuk. A reménységünk viszont megvan, hogy „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (II. Kor 9:8)    

Szalay László Pál