Zsujtán, a kis református közösségben sor kerülhetett idén az első teremtés ünnepre.
Vannak csendes vidékek, ahol a „Boci boci tarka” és a „Mekk mester” dallama nyújt alternatívát az ágak végén csücsülő dalos pacsirták repertoárjának szünetében. Tejet hoztunk, tollat vennék, esetleg csereüzlet némi dióbéllel megfejelve. Mint a régi időkben, csak épp az árusok/felvásárlók nem állati erővel, hanem motor hajtotta karosszériák bakján ülve haladnak végig a szendergő falvak utcácskáin. Az ilyen településeken évente néhány kitüntetett alkalom adódik, hogy az emberek szervezett keretek között találkozzanak és közösségi élményt éljenek át. Zsujta ilyen falucska, hangtompított, ásító, félreeső. Egészen addig, amíg nem találnak okot az emberek, hogy feladják eme kiváltságaikat.
November 10-én, vasárnap délelőtt megmagyarázhatatlan tolongás alakult ki a főutcán, amikor a templomhoz közeli parkolóhelyeket keresték az érkező vendégek. Az esőcseppektől meglassult, majd a földet súroló, az egykedvűségtől elszürkült fellegek sem vették el a kedvüket az érdeklődőknek. Ebből következőleg Zsujtán, a kis református közösségben sor kerülhetett az első teremtés ünnepre. Szalay László Pál helyi lelkipásztornak szívügye a teremtett világ értékei iránti figyelem felkeltése. Már tíz éve munkálkodik azon országosan, hogy a keresztyén közösségek felismerjék az ökológiai megtérés fontosságát.
Az ünnepi igehirdetésben a természet csodáit az isteni megmutatkozás, a theofánia hatásával vonta párhuzamba. Jób könyvének 37. fejezetéből felolvasott igeszakaszból a 14. verset hangsúlyozta: „Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!” Isten az embert a teremtménytársak közé helyezte. Személyes ismerőseivé tette őket, amikor bemutatta neki. Az ember helyet, környezetet, társat és feladatot kapott. A mai ember viszont úgy viselkedik, mint akinek senkivel nem kell osztoznia, mint aki minden más élőlényt ki akar szorítani. A lelkész kiemelte, hogy ez az alkalom arra hívja fel a figyelmet, hogy a természet Isten képeskönyve, amiben magáról beszél, és önmagára mutat.
Az igei szolgálat után a zenéjé lett a főszerep. Seres Zsuzsanna művésznő a természet hangjait hozta el brácsára komponálva. Választása külön erre az alkalomra Rolf Lovland norvég zeneszerző műveire esett, aki Secret Garden formációban dolgozik. Küldetésük, hogy az instrumentális zenét eljuttassák a nagyközönséghez. A művésznő visszafogott stílusa hamar szimpátiát keltett a közönség soraiban. Az az önmagát a hangjegyeknek és a hangszernek alárendelő magatartás igazán illet a templom megszentelt légköréhez. A természetet egy titkos kerten keresztül mutatta meg, ahol pilleszárnyakon játszadozó pillangókat, elnémuló emberi szavakat, vörösen hamvadó faleveleket, párává átváltozó esőcseppeket idézett meg. Műsorának záróköve az örökké űzött, hajtott, keresett boldogság volt, amire az ember Isten és a természet közelségében lel.
A népes közönség a koncert után átvonult a gyülekezeti terembe, ahol az elmúlt héten létrehozott fotókiállítás várta a kíváncsi tekinteteket. A 20 természetfotót bemutató minikiállítás Surányi Bálint látását dicsérte. A fiatal erdészhallgató a munkáját és a hobbiját jól tudja ötvözni a fényképezés során.
A megnyitó felvezetéseként a fiatalember elmondta, hogy mennyi munka van egy kép mögött. Amikor csodáljuk a kép élességét, beállítását, megkomponáltságát, nem az jut eszünkbe, hogy hány sikertelen próbálkozás után jutott el ide a fotós. Pedig igen, mert több 100 kép is elkattan, mire az ideális megszületik. Az elcsípett pillanat nem annyira esetleges, mint azt az elnevezéséből hinnénk, inkább a körültekintés, a kitartás, a türelem gyümölcse. A fotós a közönség részéről rengeteg kérdést, megjegyzést és nem utolsósorban elismerést kapott. Zárszóként Surányi Bálint annyit ígért a jelenlévőknek, hogy folytatni kívánja a teremtett világ csodáinak felkutatását és megörökítését.
Az zsujtai reformátusok őszi alkalmán nem csak fotókat csodálhattak a résztvevők, hanem környezet és teremtésvédelmi kiadványokkal, öko társasjátékokkal, figyelemfelhívó plakátokkal és újrahasznosítható eszközökkel szintén találkozhattak. A program végén szeretetvendégséggel kedveskedtek a gyülekezet tagjai a vendégeknek. Helyi készítésű finomságokból és a környéken készült sajtkülönlegességekből lehetett falatozni. Felemelő volt egymásra találni és valami pluszt megérteni Isten alkotásaiból. Ha megismerjük környezetünket, ha jobban ismerjük a másikat, ha mindenek eredetére tekintünk, akkor talán a pusztító indulat, a hanyag nemtörődömség mérséklődik és szilárdabb alapokra kerül a holnap.
Forrás: Szalay László Pál
Hozzászólások