2019. Júl. 25.

Az országos hírű, gombfás temetőkert sorsa

2004-ben, amikor Telkibányára került a lelkészházaspár rögtön látták, hogy nem csak híveket, de egy országos hírű gombfás temetőkertet is kaptak gondozásra. Még az év karácsonyán gyülekezeti újságot adtak ki, amiben figyelemfelkeltő cikket jelentettek meg a temetkezési hagyományok megőrzése érdekében. 2005-ben a presbitérium kijelölt a temető nyugati részén egy területet, ahová csak hagyományos gombfás temetkezést engedélyeznek.

2015-ben a temetőkert teljes rehabilitásához kezdtek hozzá. 40 év után újra körbe lett kerítve a teljes kert. A Föld napja alkalmából minden illegális szemétlerakatot megszüntettek. Az évszázados szemétkrátert az egyik presbiter, több száz köbméter föld odaszállításával temette be. Ettől az évtől alkalmaz a közösség kimondottan egy munkatársat, aki napi szinten foglalkozik a temetőkert és a templom körüli teendőkkel. 2016-ban tanulmányt készített a lelkipásztor a gombfás temetőkertről, ami a Telkibányáról készült helytörténeti könyvben és a Zempléni Múzsa folyóiratban jelent meg. 2017-ben rehabilitálták az évszázadok során elsüllyedt, eltűnt bányakapitányok sírjait, és Bányásznapi ünnepség keretében adták át. 2018 őszén a Teremtés ünnepe programsorozat keretében fiatalokkal közösen virágosították a temetőkertet.

Templomdombi kalandozások

2019. tavaszán ifjúsági programra hívogatta a lelkipásztor a Telkibánya környéki fiatalokat. Azt szerették volna, ha a fiatalok másként is megismerik a temetőkertet, nem csak úgy, mint az elhunytjaink végső földi nyughelye vagy, ahogy a filmek ábrázolják misztikus, félelmetes, szellem lakta vidéknek. Rendkívül rossz tendencia figyelhető meg a felnövő generáció gondolkozásában. Egyre távolabb kerülnek az elmúlás gondolatától. Nem élnek már egy fedél alatt a generációk. A fiatalok idegenkednek az öregektől és a megöregedés jeleitől. Mondhatni bevett gyakorlat, hogy a naptár egy bizonyos rubrikájára, halottak napjára szorítkozik a családok tisztelgése, megemlékezése az elköltözött szeretteikről. Több jegyespár csak azért állt el a vártemplomban való házasságkötéstől, mint színhelytől, mert egy temetőkerten vezet az út a templomhoz. Hamvas Béla szavaival élve: „Egyre nehezebb lesz élni, s egyre nehezebb lesz az élettől megválni.”

Templomdombi kalandozásoknak keresztelték azt a játékos, felfedező feladatsort, amit összeállítottak a fiataloknak. A résztvevők csoportokra oszlottak és határidőre kellett bejárniuk a több mint 800 éve temetőként működő területet, hol térképészeti, rajzoló, megfigyelő, elemző képességüket igényelték a tennivalók. Az 5-6 fős kis csapatok fürge lábbakkal, éles szemmel járták körbe a területet. Felkerestek hősi emlékműveket, lerajzoltak szimbólumokat, összegyűjtöttek elköszönő gondolatokat, megkülönbözetettek fejfatípusokat, bejelölték a térképen a ledőlt, elkorhadt sírjeleket.

A vetélkedő kiértékelése után Löki Viktor, a Debreceni Egyetem doktorandusza hívta egy utazásra a jelenlévőket. Ő a temetőkertek élővilágát kutatja, különösen az orchideafajokat. Most jelent meg a témát átfogóan és színesen bemutató könyve az Élet a halál után. Az előadásából a hallgatóság annak a 2800 temetővizsgálatnak a sűrítményét kapta vetített képeken, amit a kutató és munkatársai feldolgoztak. Olyan kitekintéstben lehetett részük, ami nem csak a Kárpát-medencét, hanem Dél- és Nyugat - Európa, Törökország és Azerbajdzsán sírkertjeinek ismeretlen ábrázatát tárta fel. Az előadást növényismereti gyakorlat követte. Az előadó a temetőben található növények egy csokrát elemezte a fiataloknak.

A telkibányai temető jövője

A Debreceni Egyetemen Löki Viktor témavezetője Molnár V. Attila nem jósol nagy jövőt a hagyományos temetőkerteknek és azok élővilágának. Telkibányán mégis tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy amit csak lehet megőrizzenek, továbbadjanak és bemutassanak abból a néprajzi, biológiai, lelki gazdagságból, amivel már egyre kevesebb végső nyughely rendelkezik. A református közösség szeretne a Magyar Faluprogramban a temető járdáira, a közvilágításra és az utcafronti 100 m-es kerítésszakaszra pályázni. Ami viszont biztos elkészül és nem a megnyíló forrásokon múlik, a temetőkert élővilágának lajstroma, aminek közkincsé tételéért a gyülekezet vezetői a jövőben mindent megtesznek.

Szerző és a képek forrása: Szalay László Pál