Az idei évnek az ENSZ által meghatározott globális célja a biológiai és ökológiai diverzitás védelme lett, amely keresztyén szemszögből nem más, mint a teremtett világ sokszínűségének megőrzése. Hívő emberként ugyanis az a feladatunk, hogy hálával és felelősséggel viseljük gondját a ránk bízott természeti javaknak teljes földi életünk során. Ezért 2019 őszén a Teremtés hetének témája a hála és a felelősség gondolata volt.

A teremtett világ sokszínűsége nem csupán a természetben, de emberi társadalmunkban is jelen van. E két területet pedig a tudományok sokszínűsége fogja egységbe. A Hála és felelősség a sokféleségért címmel a Teremtés hete alkalmából rendezett konferencia célja az volt, hogy egyrészt a sokszínű természet együttműködését állítsa példaként a társadalom elé, másrészt a hála és felelősség útját jelölje ki a teremtésvédelem számára.

Rendezett sokféleség
Az október harmadikai konferencia négy köszöntővel indult, amelyet a rendezvényt létresegítő szervezetek képviselői tartottak. „Isten szándékainak sokfélesége ugyanúgy jelenik meg a természetben, mint a társadalomban. Ha ennek a sokszínű egységnek nem minden eleme egyenrangú is, de egyformán nélkülözhetetlen, hiszen ez rendezett sokféleség. Mindegyik elem mögötti szándék a Teremtőhöz vezet vissza minket” – fogalmazott megnyitójában Csepregi Zoltán, a rendezvénynek helyszínt adó Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. Mindezt nem csupán a 139. zsoltárral támasztotta alá, hanem Márk evangéliumával is: „Jézus sokakért adta életét váltságul. Ez a sokakért szó fejezi ki azt a teljességet Isten szívében, amelyet a megváltás szándéka tesz egésszé.”

„Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen” – idézte A példabeszédek könyve 12. fejezetének 10. versét Gál Dávid, a Baptista Szeretetszolgálat igazgatója. „Ha ezt a gondolatot kiterjesztjük, úgy fogalmazhatnánk, hogy az igaz sáfárkodik a rábízott természeti javakkal is” – tette hozzá. Farkas István, a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért projektvezetője az egyházi és civil szervezetek együttműködésének fontosságát hangsúlyozta a fenntartható élet népszerűsítésének érdekében. Koltai Zsuzsa, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkaágának koordinátora pedig a Teremtés hete kapcsán kiemelte: a mozgalomnak a gondolkodásunk megváltoztatására és cselekvésre kellene ösztönöznie minket

Egyensúly és kíváncsiság
„Mérnökként inkább megérteni szeretném a világot, mint megváltoztatni” – kezdte az egyensúlyról szóló előadását Várkonyi Péter, a gömböc egyik feltalálója, a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense. „Kutatásaink során is egy kérdés vezetett engem és kollégámat, Domokos Gábort. Ezt a kérdést Vlagyimir Igorevics Arnold orosz matematikus tette fel: létezik olyan homogén, konvex test, amelynek négynél kevesebb egyensúlyi pontja van? Erre kerestük a választ.” Végül sikerrel jártak, és feltalálták a gömböcöt. A természetben egyes teknősök páncéljánál is megfigyelhető hasonló egyensúlyi helyzetet. „A teremtett világ értékeit sokszor véletlenül fedezzük fel. Ilyenkor a kíváncsiság motiválhat minket. Ezért nincs hasztalan tudomány.”

Megismerés, döntéshozatal, együttműködés
Csermely Péter, biokémikus-hálózatkutató, teológushallgató, a Semmelweis Egyetem tanára arról adott elő, hogy mit tanulhatunk a természet döntéshozatali mechanizmusaiból. „Az emberi megismerésnek több formája van. A köznapi megismerés a részlet részleteivel foglalkozik, a tudományos a részlet teljességével, a művészi a teljesség részleteivel, a hitbéli pedig a teljesség teljességével. Én a hálózattudomány kutatójaként igyekszem kilépni a tudományos megismerés keretei közül, és közelíteni a többihez, hogy nyissak a teljesség felé. Alázat nélkül azonban nincsen siker és előrelépés a bölcsességben.”

Hogyan tanulnak meg új válaszokat a hálózatok? – tette fel a kérdést az előadó. „A válasz a hálózati periféria szerepében rejlik. A hálózat magja rendezett, de a periféria rendezetlen. Szokványos információk érkezésekor a véleményformálók többnyire egyetértenek, ezért gyors és erős válasz születik. Nagyon új információk beérkezésekor azonban nincs még konszenzus, az egész közösség egyeztetését igényli a válasz, így ez lassabb, de demokratikusabb folyamat. Ilyenkor a közösség egészének a tudása mobilizálódik, ezért lehetett a demokrácia evolúciós szempontból sikersztori.”

„Egy nyúl vagy figyel, vagy fut, a kettő egyszerre nem megy neki. Ugyanígy a hálózatok állapota egy időben vagy plasztikus, vagy merev. Nekünk általában e kettő között kell megtalálnunk a mozgásterünket: a sikeres hálózat együttműködő, de örök kisebbség. Káoszban hierarchiát kell teremtenünk, a hierarchiában horizontális kapcsolódásokat” – mondta Csermely. „Az igazi kreativitás a komfortzóna elhagyásával, az eltérő csoportok közötti párbeszédekkel, és a sokrétű életvitellel kezdődik. A döntéseinkhez sokszor csend és idő kell. Tág perspektívából kell látnunk a dolgokat: ahogy Isten lát minket.”

Invázió, másság, szimbiózis
Kézdy Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakmai igazgatóhelyettese az embernek a biodiverzitás elvesztésében viselt felelősségéről beszélt. „A sokféleségre a legnagyobb veszélyt az idegenhonos inváziós fajoknak az őshonos fajokkal szembeni terjedése jelenti. Ezek az inváziós fajok amellett, hogy az ökoszisztémára és a biodiverzitásra súlyos hatással vannak, gazdasági és egészségügyi károkat is okoznak. A terjedésükért elsősorban a klímaváltozás és a globalizmus tehető felelőssé.” Mit tehetünk ez ellen? – adódik a kérdés. A szakemberek a korai észlelésben, állományszabályozásban, elszigetelésben, irtásban látják a megoldást, minket, laikusokat pedig arra figyelmeztetnek, hogy figyeljünk oda, mi terem a kertünkben. „Azt kell megőriznünk, ami ránk van bízva!”

„A növények bizonyos értelemben intelligens lények, összetett viselkedés jellemző rájuk. Tanulnak, megjegyeznek, érzékelnek, kommunikálnak. Egyes irányzatok szerint ez etikai kérdéseket is felvethet” – mondta Szűcs Kinga, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanársegédje. „A teológiában a növények általában a radikális másság megtestesítői. A Biblia allegorikus ábrázolásaiban élettelen dolgokként kezelik őket, de akad ellenpélda is: Jónás együttérzett a kipusztult fával. Hörle Dogmatikája szerint valódi megismerés csak szeretet útján lehetséges, és ez lehet meghatározó a természethez való viszonyunkban is.”

Parádi István, az ELTE-TTK egyetemi adjunktusa az élővilágban megfigyelt szimbiózisok típusainak ismertetése során azt hangsúlyozta, hogy az együttélések az életünk részei. „A növény- és állatvilág szimbiózisairól nem lehet úgy beszélni, hogy ne ejtenénk szót az emberi testben zajló szimbiózisokról is” – fogalmazott. Ezeknek a sokfélesége nem csupán a teremtett világ összetettsége miatt tölthet el minket csodálattal és hálával, de olykor talán példát is adhat a közösségi kapcsolatok és a társadalmi együttműködések számára.

Kapcsolati háló, kisközösségek, migráció
Dávid Beáta, a Semmelweis Egyetem tanára azt hangsúlyozta, hogy az egészségünk is múlhat a kapcsolatainkon: nemcsak a betegségek, de a gyógyulás is. „Ennek a társadalmi szintje a szociális kohézió, amely az egyénre is kihat, az egyéni szintje pedig a társas támogatás. Ha ez hiányzik, akkor izoláció következik be. Az összetartó közösség mentálisan is egészségesebb egyént eredményezhet. A magyar társadalom szövetében azonban egyre több az elmagányosodó és kapcsolatszegénység veszélyében élő ember, mert egyre kevesebb barátunk van.” A roma szakkolégiumok kapcsán elmondta: az integráció sikerességének első jele, hogy a végzettek negyvenhárom százaléka már most részt vesz valamilyen egyházi vagy civil szervezet munkájában.

„Ha csak a problémákat ecseteljük, annak nem lesz jó vége. Vagy szorongunk ettől, vagy hárítunk” – kezdte előadását Takács-Sánta András, az ELTE egyetemi docense. „Eddig semmivel sem sikerült a társadalmat a megoldás felé terelni, hiányoznak a pozitív víziók. Ezért új szereplőkre van szükség: a kisközösségek újrafelfedezésére. Nem valami társadalmilag újat kell kitalálni, ami talán idegen az embertől, hanem vissza kell találnunk a társadalom ökotudatos közösségeihez. Nem virtuális, hanem élő kapcsolatokra van szükség. Helyhez kötődésre van szükség. Ökológiai életmódra van szükség. Ezért indítottuk el a kisközösségi programunkat. Az a célunk, hogy megőrizzük a világ szépségét, és ezzel együtt emberhez méltó körülményeket tartsunk fenn.”

„2003 óta foglalkozunk menekültekkel. Nem csak a menekülttáborokban segítünk nekik: a maradáshoz való jog megadása után is számos nehézség vár rájuk, ezért a beilleszkedésben is támogatjuk őket” – ismertette Református Szeretetszolgálati Iroda menekültintegrációs tevékenységét Kanizsai-Nagy Dóra referens. „Az ENSZ-definíció szerint migráns az, aki tartósan elhagyta a hazáját. Hivatalosan menekült csak az lehet közülük, aki bizonyítottan faji, etnikai, társadalmi, vagy egyéb üldözés miatt hagyta el otthonát. A migráció történhet kényszerből és választásból is. Ami közös bennük: az okok minden esetben a teremtés ellen elkövetett bűnökből fakadnak – közvetlenül vagy közvetetten. A fenntartható fejlődés kapcsán a migráció témájáról is beszélnünk kell, mert összefüggnek.”

Keresztyén nyitottság
„Ahogyan a Biblia és biodiverzitás fotókiállítás ökumenikus szervezői fogalmaztak: »a biodiverzitás olyan teológiai fogalom is, amelyen Isten teremtésbe szőtt bölcsességet értjük«. A szóhasználat nem véletlen, a szövés és a teremtés ugyanis párhuzamba állítható egymással, ez visszatérő eleme a kultúrtörténetünknek” – magyarázta Kodácsy Tamás református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézete Ökogyülekezeti Műhelyének tudományos főmunkatársa. „A teremtett világ sokféleségének gondolata végigkíséri a Szentírást is. A bűn következményeként szakadtunk el a valódi kreativitástól, mert az az Istennel való közvetlen kapcsolatunkon alapult.”



„A Káin- és a Bábel-történetek úgy is értelmezhetőek, hogy a bűnös ember nemet mond a sokféleségre és a teremtés parancsára, és a monokultúrát erőlteti. Amikor faji jelentőséget tulajdonítunk embercsoportoknak, akkor is ebbe a bűnbe esünk. Málnási Bartók György ezért is emelte fel a szavát a faj, nép és nemzet fogalmainak összemosása ellen. A néppé válás ugyanis a sokféleséggel kezdődött, a motivációi pedig nem biológiaiak voltak. Ne felejtsük el azt, hogy Jézus nyitott a samáriaiak felé is! Az Isten népéhez tartozás lehetővé vált mindenki számára az Újszövetségben. Az egyház egy test, de sok tagja van, mert Krisztus egységén belül teljesedik ki a sokféleségünk.”



„Milyen legyen Európa jövője? Ezt a kérdést feszegeti az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK) nyílt levele, és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) arra adott válasza is. A társadalmi és ökológiai krízishelyzetek ugyanis állásfoglalásra késztetnek minket. Általában két szélsőséges választ kínálnak a kihívásokra: vagy a nyitottság nevében elvennék a keresztyénségünket, vagy a keresztyénség nevében elvennék a nyitottságunkat. De vajon keresztyén-e az, aki megvédi azt, ami nincs, vagy aki feladja azt, amije van? Hogyan lehet a sokféleségre nyitott keresztyén identitást megőrizni úgy, hogy közben keresztyének maradunk? Ez a valódi dilemmánk.”

Forrás: parokia.hu/Barna Bálint