Csepregi Zoltán rektor igei intonációjában a 139. zsoltár verseit idézte, és Isten szándékainak rendezett sokféleségéről szólt. „Bárhonnan vesszük sorba Isten szándékainak megmérhetetlen tömegét, végül midig kilyukadunk Istennél, a Teremtőnél, aki a sokféleséget létrehozta – mondta. – A Biblia is ezt a sokféleséget jeleníti meg, de nemcsak az ószövetségi teremtéstörténetben, hanem az újszövetségi kibontásában is, méghozzá Máté evangéliuma azon versében, amelyben Jézus sokakért meghozott váltsághaláláról ír. Itt egyetlen ponton találkozik a szándékok sokfélesége: méghozzá a váltság művében. Isten a sokféleséget a szívén hordozta, hogy amikor a világért a Fiát adta, akkor ebben a váltságban az egész helyet foglal. Ezt fejezi ki a sokakért határozószó” – hangsúlyozta a rektor.

Gál Dávid, a rendezvény fő támogatójának, a Baptista Szeretetszolgálatnak az igazgatója elmondta, hogy bár szervezetük embereknek nyújt humanitárius segítséget, az ezredfordulón megjelent az a gondolat is, hogy a fenntartható fejlődés jegyében kell fejleszteniük. Mivel intézményeikben környezeti és ökológiai problémák jelentek meg, ezért úgy döntöttek, hogy a világban látott tapasztalataikat képzések formájában szeretnék a következő generációnak átadni. Tavaly No Planet B programjuk keretében egy zöld és ökológiai ügyekhez kötődő pályázat donorává vált szervezetük, és a kapott forrást magyar zöld szervezetek között osztották szét, így támogatják az egyetemen megrendezett konferenciát is, amely tudományos és egyben hitalapú rendezvény is.

Koltai Zsuzsa, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkaágának koordinátora ismertette ezután a teremtés hete koncepció lényegét. A kezdeményezés során a Földön élő egyházak országhatárokat és felekezeti különbségeket leküzdve, együtt hívják fel a figyelmet a teremtett világ értékeire és azok megőrzésére. A közös imádság célja az ügyek tudatosítása és az, hogy a gondolkodás megváltoztatására és cselekvésre ösztönözzenek.

A mozgalom 1989-ben indult: az akkori konstantinápolyi pátriárka kezdeményezésére kezdtek el imádkozni a teremtett világért, amelyhez később az Európai Egyházak Konferenciájának tagegyházai is csatlakoztak a szeptember 1. és október 4. közti időszakban. 2007-től Magyarország is részt vesz ebben, Gáncs Péter korábbi püspök honosította meg, és fogott bele a helyi szervezésbe.

Az Ararát munkacsoport első feladata a teremtés hete magyarországi meghonosítása volt. A programsorozat ma már ökumenikus szintre emelkedett, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházai, valamint a katolikus egyház bevonásával. Minden évben kiadnak egy teremtésvédelmi segédanyagot, amelyben meditáció, imádság, szemléltető és gyakorlati anyag is található a hét gyülekezetekben való megünnepléséhez. Az idei év témája a hála és felelősség.

A Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért Oikosz projektjének vezetője, Farkas István az egyházak és a civilek összefogásáról értekezett. Szervezetük az idei konferencia egyik rendezője az Ararát munkacsoport, a Csalán Egyesület, a Károli Gáspár Református Egyetem Ökogyülekezeti Kutatóműhelye és a Naphimnusz Egyesület mellett. „Az ökológiai válság túlélésére mélyreható társadalmi változásra, szemléletváltásra van szükség. Ennek stratégiája a következő: szükség van a magyarországi egyházközségek tagjainak szemléletformálására előadások, kiállítások, fesztiválok, rajzpályázat szervezésével, megfelelő kommunikációs csatornák bevetésével; erősíteni kell az együttműködést találkozók, teremtésvédelmi túrák, konferenciák stb. szervezésével; s létre kell hozni egy képzésért felelős csapatot.” Idén a teremtés hetéhez huszonhat helyi közösség negyven teremtésvédelmi akcióval csatlakozott, közel kétezer ember részvételével.

A következő előadásblokkban a természet sokféleségének fontossága került a középpontba.

Várkonyi Péter egyetemi docens a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett egyik kutatását tárta a hallgatóság elé. Beszámolt arról, hogyan fejlesztették ki az úgynevezett gömböcöt, egy egyensúlyi helyzetben lévő tárgyat munkatársával, Domokos Gábor egyetemi tanárral. Képlettel, majd tárgyak osztályozásával, a természetből vett példákkal végül a gömböc elnevezésű, legstabilabb alakzat kifejlesztéséhez jutottak.

A Növényi szimbiózisok diverzitása címmel Parádi István egyetemi adjunktus (ELTE TTK) a világon négymilliárd éve létrejött, első sejtes szervezetektől az évmilliárdok alatt kifejlődött, fotoszintézist használó baktériumok, az első sejtmagos szervezetek, zöld színtestek, amőbák világán át rácsodálkozhattunk különleges és sokszínű világunkra mikroméretekben és időbeli távlatokban.

Mit tudunk tanulni a természet döntéshozatali mechanizmusaiból? – tette fel a kérdést Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató bizonyságtételnek is felfogható előadásában. Csermely ismertette a hálózattudomány helyét az emberi megismerésben, elmondva, hogy ez a tudomány a tudomány, a művészet és a hittudomány között törekszik kapcsolatokat kiépíteni, a többi terület felé nyújtózkodva. Szólt a periféria szerepéről, a gyors vagy lassú reagálás fontosságáról, a közösség mobilizálásának lehetőségéről, a plasztikus és merev állapotok, valamint a sikeres döntés jó példájáról.

Kézdy Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakmai igazgatóhelyettese az inváziós fajok elterjedésének veszélyeiről szólt, és a diverzitás elvesztésében az emberi felelősséget állította elénk. Egy 2016-ban természetvédelemmel foglalkozó kollégák körében végzett felmérés adatait ismertetve elmondta, hogy magyarországi nemzeti parkjainkban a legnagyobb veszélynek az invazív fajok elterjedését tartják, azaz olyan fajoknak a megjelenését, amelyeket természetes előfordulási területükön kívüli területre telepítettek vagy behurcoltak, és az őshonos fajokra veszélyt jelentenek. Ezek teljesen átformálhatják a természetes ökoszisztémát, és a globalizáció (kereskedelem, utazás), valamint a klímaváltozás is elősegíti terjedésüket. Negyvenhét-negyvenkilenc ilyen fajt tart nyilván az Európai Unió, amelyekkel szemben zéró toleranciát hirdettek meg. Példákat felsorolva világította meg ezután az előadó, hogy konkrétan mely növényekről is van szó. Tízből nyolc Észak-Amerikából származik, hét fás szárú, s valamennyi száz évnél régebben került be, többnyire szándékos betelepítés révén. Korai észleléssel, állományszabályozással, elszigeteléssel, irtással, kémiai, biológiai, mechanikus és kombinált védekezési eljárásokkal szabhatunk csak gátat terjedésüknek. A mindezek kapcsán felmerülő etikai kérdésekről és emberi felelősségünkről is szólt az előadó.

Szűcs Kingának, az EHE tanársegédjének előadása a Csak a növény a tiszta egyedül – Teológiai közelítések a növényi létformához címet viselte. Részletesen elemezte a növényi élőlények megítélését a különböző korokban és filozófiai irányzatokban a növényi neurobiológia, a növényi viselkedés, tudat, lélek, kommunikáció és érzékenység szempontjából. Összevetette a növények és az állatok terén tapasztalható különbségeket is.

Az ebédszünet után a társadalmi diverzitás értékei kerültek terítékre.

A társadalmi összetartozás egyéni jelentősége – A keresztény roma szakkollégiumok szerepe a társadalmi diverzitásban címmel Dávid Beáta egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem) tartott előadást, majd Felszabadító kapcsolatok – A társadalmi atomizáció meghaladása mint kiút az ökológiai válságból címmel Takács-Sánta András, az ELTE egyetemi docense, humánökológiai szakigazgató szólt. Kanizsai-Nagy Dóra a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának menekültintegrációs referense a sokféleségben rejlő szépséget elemezte. Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? (1Kor 12,17) címmel Kodácsy Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézete Ökogyülekezeti Műhelyének tudományos főmunkatársa adott elő.

A konferencia két nagyívű blokkja után egy-egy kerekasztal-beszélgetést is tartottak.

Forrás: https://www.evangelikus.hu/hala-es-felelosseg-sokfelesegert