"Van élet ott, ahol nem is sejtjük. Születnek szavak, születik dal és remény!"
"Kedves Olvasóim!
Hosszabb nyári szünet után ismét jelentkezem.
Vajon mennyit érnek szavaink? Sokszor csak mondjuk, mondjuk, de semmi értelmet nem találunk a mondatok mögött. Néha az a benyomásom, hogy ma már nem is azért írunk például egy fészbuk üzenetet, mert valóban megértésünket szeretnénk eljuttatni valakihez, hanem egyfajta rezgő térbe kerülnek bele szavaink, ahol mindannyian együtt zizegünk a szavak özönében. Minden, amit mondunk, felveszi a világ mai rezonanciáját. Már nem malomkőként röpölnek mondataink az ismeretlenbe, hanem a különböző hullámokon repülő golyócskákként záporozzák tele a világot.
De vannak, akiknek egyszer elakad a nyelvük. Formálják a szájukat, mégsem az jön ki a torkukon, amit szeretnének. Igy járt hat évvel ezelőtt Bálint Zsolt is, aki tanárként dolgozott, és nagyon szerette szakmáját. Most azt határozta el, hogy szintén tanítani szeretne, de az életről. Az ő történetét hallhatjuk ebben a kisfilmben, valamint a Hangadó Énekegyüttes életébe kukkanthatunk bele.
A dal olyan mélyről jön, hogy megindítja a nyelvet! Zsolt is elmeséli, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt volt az első, amit ki tudott mondani, illetve dalolni.
A film lényege: Van élet a szélütés után is! Van élet ott, ahol nem is sejtjük. Születnek szavak, születik dal és remény!
Ezzel a filmmel köszöntök mindenkit szeretettel,
Fekete Ágnes"
A korábbi áhítat:
Kép forrása: pixabay
Hozzászólások