2018. Jan. 18.

Rabszolgaság, elnyomás és kizsákmányolás. Istenhit, remény és emberi méltóság. A vasárnap kezdődő ökumenikus imahét tematikáját a Karib-térség egyházai állították össze a Karibi Egyházak Konferenciájának és az Antillák Püspöki Konferenciájának vezetésével. Történelmi örökségük táptalaján a modern kori rabszolgaság jelenségére hívják fel a figyelmet és jövőbeli iránymutatást is adnak.

 A gyarmatosítás árnyékában

A régió identitását alapjaiban határozza meg földrajzi helyzete és történelme. A térség az őslakos kalinagok népcsoportról kapta a nevét; változatos etnikai, nyelvi és vallási hagyományok jellemzik. Északon a Bahamáktól, délen a délamerikai szárazföldön Suriname-ig, Guyanáig és a Francia Guyanáig, keleten Barbadostól a nyugati Belizé-ig húzódik. A gyarmati függőségtől a köztársasági nemzetállamokig az államformák széles skáláját megélték már a helyiek. A legnagyobb, mindmáig érezhető társadalmi hatást a gyarmatosítás fejtette ki: az őslakosokat durva eszközökkel próbálták megfosztani önazonosságuktól, emberi méltóságuktól és szabadságuktól. A nagyobb kereskedelmi nyereségért a gyarmatosítók brutális rendszereket törvényesítettek, amik biztosították az emberkereskedelmet és megtizedelték a bennszülött lakosságot. Ezt követte az afrikaiak rabszolgasorsba döntése, ami egyet jelentett az emberi méltóság árucikként kezelésével.

 

Az európai keresztyén missziók megjelenése kezdetben nem jelentett minőségi változást, az embertelen rendszer részévé váltak, sokféleképpen alátámasztották és megerősítették azt. Miközben a Bibliát a szolgaságban élők leigázásának legitimálására használták, az a rabszolgák kezében bátorító erővé vált. Isten szabadító hatalmát hirdette; azt, hogy az Úr a reménytelennek tűnő helyzetekben is erőt és kitartást ad a terhek viseléséhez.

A jelen kihívásai elsősorban a gyarmati múltra és a rabszolga-kereskedelemre vezethetők vissza. Az alacsony önbecsülés, a bandaháborúk, a családon belüli erőszak, a szegénység, a drog- és pornófüggőség, a fájdalom, a bánat és a düh mind-mind azok egyeneságú következményei. Sokaknak lehetetlennek tűnik a szabadulás a szegénység és az adósság csapdáiból. A térség egyházai azonban közös erővel dolgoznak azon, hogy minél több rászorulónak nyújtsanak hathatós segítséget, megismertetve velük a krisztusi örömhírt. A népek és a kultúrák sokszínűségét, változatosságát vallják és hirdetik tevékenységükkel.

A Karibi Egyházak Konferenciája

Míg néhány egyház megjelenése egészen a gyarmatosításig nyúlik vissza, mások a 18-19. és a kora 20. századi missziói mozgalmakkal érkeztek. A harminchárom tagegyházat összefogó Karibi Egyházak Konferenciája (CCC) az 1960-as évek ökumenikus tevékenységéből nőtt ki. Hivatalosan a ’70-es évek elején, a térség útkeresésének első éveiben jött létre, társadalmi, kulturális és politikai forrongások közepette. Alakuló gyűlését 1973-ban a jamaicai Kingstonban tartották meg.

A szervezet meggyőződése, hogy az egykori gyarmatosítás megosztó hatása ellenére is létezik egy autentikus, egységre törekvő karibi identitás, amellyel érthetővé válik Isten akarata és a karibi emberek megtalálhatják a válaszokat életük kérdéseire. A negyvenhárom éve működő testület a teológia, a keresztyén oktatás, az integrált fejlesztés, az ifjúságot és a nőket illető kérdések, a családi élet, az emberi jogok és a kommunikáció területén is számos kezdeményezéssel élt már. Stratégiájának alappillére a tagegyházak kölcsönös elköteleződése és egymás figyelemmel kísérése képviseletük, intézményeik és a helyi gyülekezetek segítségével. Mindezek érdekében megalapították az Egyházak Nemzeti Tanácsainak Regionális Fórumát, amely lehetőséget ad a szorosabb kapcsolatépítésre és az előremutató missziói munkára.               

Egyházi szerepvállalás

Az idei január 21-től 28-ig tartó imahét alapigéje: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől..." (2Móz 15,6), témái pedig naponta egy-egy karib-térségi társadalmi problémára fókuszálnak. Rámutatnak a Gondviselő megtartó szeretetére és az egyházak társadalmi szerepvállalására. Az imahét kezdő napján Haiti lakosságáért imádkozunk, hiszen a szigetet közelmúltban ért gazdasági nehézségek miatt sokan elhagyták otthonaikat. Veszélyes utazásaik célállomásán azonban sokszor a vendégszeretet hiányával és a jogi akadályok korlátaival szembesülnek. A Karibi Egyházak Konferenciája felemelte szavát a haiti emberek polgári jogait korlátozó vagy megszüntető nemzetekkel szemben.

A térség legfőbb problémája az emberkereskedelem, amely az áldozatokat szexmunkára, gyermekmunkára és szervkereskedésre kényszeríti. Ezért a karib-térségi protestáns egyházak csatlakoztak a Világmissziós Tanácshoz, valamint a Karibi és Észak-Amerikai Misszió Tanácshoz, hogy tanításaikkal véget vethessenek a modern rabszolgaság formáinak. A keresztyén egyházak aggódnak az egyre inkább elterjedő pornográfia káros hatásai miatt is, amely leginkább a gyermekek és a fiatalok egészséges fejlődését veszélyezteti.

A régió gazdaságai kezdetektől az európai piacra termelnek nyersanyagot. A fejlesztésekre mindig is nemzetközi kölcsönöket vettek fel, ami együtt jár a közlekedésre, oktatásra, egészségügyre és közszolgáltatásokra fordított összeg csökkenésével. A Karibi Egyházak Konferenciája kezdeményezte a jelenlegi adósságválság megoldását és a szegények támogatását a nemzetközi hálózatok segítségével. A nemzetközi banki szabályozás kedvezőtlenül érinti a térség iparát és kereskedelmét, így számos család mindennapi megélhetését veszélyezteti. Az egyházak ezért hitelszövetkezeti mozgalmat indítottak, amelynek célja, hogy a szegények is hozzáférjenek a pénzügyi forrásokhoz.

Mindezek a társadalmi adottságok hozzájárulnak az emberölések, az önkínzások- és öngyilkosságok riasztóan magas számaihoz. A karibi egyházak fő célja a családok támogatása, a gyarmatosítás okozta sebek begyógyítása és a megbékés jeleként végzett közös misszió, az evangélium hirdetése.

Mérföldkövek

Az ökumenikus imahét korai előzménye egy 1740-es években elindult észak-amerikai pünkösdi mozgalom, amelynek célkitűzése az egyházak közös imádkozása volt. Az ötven felekezetet összefogó Evangéliumi Aliansz 1846-ban alakult meg. Ekkor vezették be az év első hetében tartandó imahét gyakorlatát is. Magyarországon 1886-ban hirdettek először imahetet: a Kálvin téri református gyülekezet Baldácsi-termébe hívták az érdeklődőket. A már 1894-ben is szorgalmazott, az „egységért meghirdetett imanyolcad (nyolc napos imádságsorozat)” gyakorlata 1908-ban indult útjára.

Az imahét anyagának hivatalos közös előkészítése 1958-ig váratott magára, ekkor kezdte meg munkáját a lyoni Unité Chrétienne központja, valamint az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága. ’64-ben azonban már a II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazza az imahét rendszerességének fontosságát. Két évvel később az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács meg is kezdi a következő imahét szövegének előkészítését. A közös imaheti anyag hivatalos használatba vételének első esztendeje 1968.

Az imahetek témáiból:

1968: Dicsőségének magasztalása (Ef 1,14 )

1973: Urunk, taníts minket imádkozni (Lk 11,1)

1975: Isten szándéka: Krisztusban egybefoglal mindeneket (Ef 1,3-10)

1988: Isten szeretete elűzi a félelmet (1Jn 4,18)

1989: Közösséget építünk, egy test vagyunk a Krisztusban (Róm 12, 5-6)

1990: Hogy mindnyájan egyek legyenek… hogy elhiggye a világ (Jn 17,21)

1998: Gyöngeségünkben is segítségül siet a Lélek (Róm 12, 5-6)

2000: Áldott legyen az Isten, aki megáldott bennünket Krisztusban (Ef 1,3)

2005: Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma (1Kor 3,1-23)

2014: Hát részekre szakítható-e Krisztus? (1Kor 1,1-17)

2016: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pt 2,9)

2017: Megbékélés – „Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14-20)

2018: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz 15,6)

Idén az „Imahét a Krisztus-hívők egységéért” száztizedik évfordulóját ünnepeljük. Az imahét közös tematikáját helyi szinten első ízben 1975-ben állította össze egy ausztrál ökumenikus csoport. 1997-ben már a grazi II. Európai Ökumenikus Nagygyűlés is síkra száll az évenkénti imahét megtartásáért. Az ötven éves Egyházak Világtanácsa (EVT) ünnepi gyűlését 1998-ban a zimbabwei Hararéban rendezték meg. Ehhez kapcsolódóan a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is ülésén megfogalmazzák a magyar állásfoglalást is és felhívják az egyházak figyelmét a krisztushívők egységének munkálására és a közös imahetek megtartására. Az EVT és az Egység Tanács szervei 2004-ben egyeznek meg az esemény anyagának közös formájáról és publikálásáról.

 

Összeállította: Szoták Orsolya, fotó: wikipédia