Az idei ünnep a reformáció jegyében zajlott, így a templomkert és a gyülekezet nemrég elkészült közösségi szabadtere a „Tágas tér” egy napra Luther kertjévé lett. A pompás őszi napfényes szombat a reformáció korának kórusmuzsikájával indult a debreceni Vox Antiqua kamarakórus tolmácsolásában, Dr. Kiss Csaba vezényletével.

Ezt követően a gyülekezet ifjúsága Kálvin János és Luther Márton gondolataiból, imádságaiból és énekeiből összeállított áhítattal szolgált a népes gyülekezetnek, amelyet a helyi református és testvéregyházak gyülekezeti tagjain túl a bakonszegi, biharkeresztesi, debreceni, furtai, hajdúböszörményi, komádi, körösszakáli, magyarhomorogi, tépei, váncsodi, zsákai gyülekezetek érdeklődő tagjai alkottak. A délelőtti „Öko-tereferén” Kocsis Áron hajdúnánási lelkipásztorral beszélgetett a házigazda Dr. Kovács Krisztián többek között az ökogyülekezeti mozgalom jellegzetességeiről, lehetőségeiről, kihívásairól, és az ökoteológia gyülekezetben és oktatásban való alkalmazási lehetőségeiről.

A nap színfoltját képezte az „Öltözz be Luther Mártonnak és Katharina von Borának” jelmezverseny, amely az egészen a kicsiktől kezdve a felnőttekig inspirált néhány bátor és elszánt érdeklődőt, hogy a reformátor és hitvese öltözékébe bújjon. A gyülekezet lelkes presbitereinek köszönhetően közös ebéddel folytatódott a Teremtésünnep, melyet a „Süsd meg a reformáció születésnapi tortáját” gasztroverseny 23 beérkezett „pályamunkájából” álló tortakóstolás tett egészen kulinárisan egyedivé. Nap közben az érdeklődők Láthatatlan színházban kaphattak spirituális, illetve a helyi Rengő néptánccsoport jóvoltából kulturális feltöltődést, illetve megfogalmazhatták ez egyházat illető reformötleteiket a tétel falon. A Teremtésünnep kiemelkedő eseménye ebben az évben is a sajátos és egyedi liturgiával megformált szabadtéri istentisztelet volt. A bűnbeesés történetén és a teremtés hetének idei vezérigéjén (Jn 3,16) keresztül Kovács Krisztián igehirdetésében rámutatott, hogy „Mert a szabadság csak akkor szabadság, amikor ott ég benne a másokért való szeretet. Amikor helyet adunk másoknak a dobogó tetején. Luther azt mondta leghíresebb reformátori iratában, a "Keresztyén ember szabadságáról" írt traktátusában, hogy a "keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alávetve senkinek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, és alá van vetve mindenkinek." Mert egy felsőbb hatalom alatt értelmezi szabadságát. Ez Isten hatalma, amely az egész világot biztosította szeretete felől. Az egész világot: az egysejtűektől az emberig. A fűszáltól a pompásan virágzó növényekig és magasra növő fákig. S amit az Isten szeret, s amiért a Fiát adja, azt az ember nem bánthatja. A szabad ég alatt megélt szabadság ezért több, a négy fal között értelmezett szabadságnál, mert az ember mindig feltekinthet az égre, van lehetősége bepillantani a végtelenbe. Nem emberi kéz alkotta falak és mennyezetek, betonpanelek, gipszkartonok, hanem az Isten kék ege szab határt a szabadságának. S ez egy határtalan szabadság, mert együtt lehetünk a végtelenben az Isten végtelen kreativitásával. Az igazi szabadság az, amikor a teremtmény kézen fogja a teremtménytársát. A dobogó szűk, egy embernyi helye, tágas térré lesz. Fel lehet húzni a lemaradókat, a társakat, a felebarátot, a teremtménytársat. Feltekinteni a csillagokra, a szárnyaló madarakra, a lefesthetetlen sokszínűséget szemlélni – ez a szabadság. És mindez az Isten egész világot érintő szeretetével van körülvéve.”

A gyülekezet példaértékű összefogásával és a Reformáció Emlékbizottság támogatásával megrendezett nap koccintással ért véget – Luther sörével és Katahrina borával – az ősök emlékére és áldást kérve a következő 500 évre.

Berettyóújfalu-Szentmártoni Református Egyházközség

Forrás: http://biharihirlap.hu