Dán, norvég, német, erdélyi és magyar vidéki gyülekezetek sajátos egyházi, társadalmi és szociológiai sajátosságainak megismerését tűzte ki célul a műhelymunkában részvevő 15 kutató és lelkipásztor. Az előadások, beszámolók során megerősítést nyert, hogy Európa országaiban – az eltérő gazdasági, egyházi környezet és adottságok ellenére – hasonló kihívásokkal és problémákkal néznek szembe a vidéki egyházközségek. A kontinens kistelepülései számára, a közösségek lélekszámának és erejének megfogyatkozása jelenti a legnagyobb próbát. Elsősorban a társadalmi mobilitási tendenciák (elvándorlás) és a demográfiai folyamatok (elöregedő társdalom) jelentkeznek a legnagyobb mértékben. A nemzetközi tapasztalatok összegzésében azonban, világosan kirajzolódnak a vidéki egyházi közösségek kohéziós képességei, amelyek a megmaradásnak zálogai lehetnek.

Az egyház elsődleges jellemzői (igehirdetés, sákramentumok, egyházfegyelem gyakorlása és diakónia) mellett a helyi társadalmak formálását, az értük való szolgálat felelősségét fel kell mindenkor vállalni. A jeremiási bátorítás alapján (Jer 29,7) mindenkor fáradoznia kell településeinkért. Egy-egy gyülekezet sokrétű szolgálata elősegítheti a generációk találkozását, támogathatja a helyi értékek és hagyományok életben tartását, az emberi kapcsolatok formálását és megszilárdítását, valamint az erkölcsi és morális igazodási pontok megerősítését.

Lelkesítő példákat, a közösségépítés jó gyakorlatainak sorát ismerhették meg a munkacsoport tagjai. Gonda László (Debreceni Református Hittudományi Egyetem), vázolta fel a magyar református egyházi társadalmi és gyülekezeti közeget. Péter István (Babes-Bólyai Egyetem), a Szilágy megyei zsoboki református gyülekezet valódi társdalomépítő, újraélesztő szolgálatát mutatta be. A lassan kiürülő falu felismerte, hogy helyi (lelki)erőforrásait kell mozgósítania. Pékséget, malmot, utat építettek, szociális szövetkezetet hoztak létre, a fiatalok helyben való oktatásának lehetőségét teremtették meg. A Magyar Református Szeretetszolgálatának Egyháztáji programját Kocsis Attila ismertette, míg Iszlai Endre a városi környezetben lévő, de számos falusi gyülekezeti jellemzőkkel bíró Debrecen-Nagy Sándor telepi református egyházközségről számolt be. Kodácsy Tamás, az Ökogyülekezeti Mozgalom közösségépítő hatásairól tartott előadást, a vidékfejlesztés civil és egyházi kapcsolat rendszeréről és példaértékű együttműködéseiről pedig Tar Gyula, a Herman Ottó Intézet munkatársa számolt be.

A magyarországi jó gyakorlatok közül Göncruszka és Telkibánya református gyülekezetinek munkáját, valamint Hajdúnánás közösség-fejlesztési programjait láthatták a résztvevők testközelből. Sohajda Levente, göncruszkai lelkipásztor, az egyházközség által fenntartott általános iskolában várta a küldöttséget, majd a gyülekezet közösségi méz-szolgálatát mutatta be. Szalay László, telkibányai lelkipásztor a gyülekezet sokrétű munkájával ismertette meg munkacsoportot. Hajdúnánás közösségfejlesztési programjaiból, Szólláth Tibor polgármester előadásán, a megkóstolt helyi hús-és zöldségtermékeken és a Bocskai Freedom kézműves sörön keresztül kaphattak ízelítőt.

A konferencia zárásakor a munkacsoport tagjai azzal a vállalással vettek búcsút egymástól, hogy a következő találkozón, az észak európai vidéki egyházi valóság jellemzőinek vizsgálata után, közös munkaanyagot készítenek el. A tapasztalatok összegzése, reménység szerint, segítségére lehet a vidéki gyülekezeteknek a felmerülő módszertani, metodológiai kérdésekben.

Kocsis Áron

A szerző az Ökogyülekezeti Tanács tagja