„Az Úr elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény." (2Sám 12,1)

Nátán példázata törvénykezési példázat. Módszere az, hogy a lehető legvalósabbnak látható történeten keresztül mutassa be azt a szituációt, amelyben az illető önmaga mondja ki – még általa sem ismert érintettsége folytán saját magára – az ítéletet. A példázat eseménye, a városban egymás mellett élő két ember képe teljesen hétköznapi lehetett, hiszen a példázat hallgatója, Dávid király egyáltalán nem lepődik meg a jelenet felvázolásán. Tudhatjuk, hogy nem konkrét eseményről van szó, hiszen hiányoznak a nevek, a pontos helyszín megjelölése, a tanúk és más egyéb körülmények felsorakoztatása. Ám olyan történetről van szó, mely mégis mindenki életében egészen konkrét valóságként jelenhet meg, s amely épp általánossága miatt lehet releváns kortól és helytől függetlenül ma is.

A szituáció, melyben egy gazdag és egy szegény ember él egymás mellett, név és arc nélkül, konkrét tanúk és szomszédok nélkül, ma is bármely városra jellemző lehetne. Földünk lakosságának több mint fele városokban él. Közel 4 milliárd ember. Ezeknek a városoknak az összterülete fizikailag ugyan nem nagy, csupán a szárazföld 3%-át fedik le, de valódi életterük mégis sokkal kiterjedtebb: a Föld erőforrásainak – erdőknek, mezőknek, vizeknek, szántóföldeknek, s más javaknak – 70%-át használják el a városlakók.

A próféták mindig éleslátók voltak. Nyitottak voltak az erkölcsi és a társadalmi problémákra, s ezért üzeneteikhez is tudatosan választották azt a környezetet, amelyben a valós problémák valóban megtörténtek. Miért pont egy városban él Nátán próféta két embere? Vajon megtörténhetne ugyanez az eset falusi környezetben is? Vagy falvakban az emberek személyesebb és közvetlenebb egymás mellett élése nehezítené az arctalan, értelmetlen és kegyetlen kizsákmányolást?

A próféták szóvá tették koruk problémáit. S bár feladatuk nem a környezeti károkra való figyelemfelhívás volt, mégis figyelemreméltó, hogy már 2-3 évezreddel ezelőtt is elítélték a városiasodás jelenségét. Elsősorban azért tartották nehezen élhetőnek a városokat, mert az könnyen elszakít az ősi szokástól és az ősi gyökerektől; az Istennel, a másik emberrel, s a természettel való kölcsönös együttélés képétől. A városi lét könnyen azt hiteti el az emberrel, hogy nincs szüksége sem földre (hiszen az élelem mindig „jön" valahonnan), sem embertársra (hiszen mások személyes ismeretsége nélkül is „boldogan" eléldegél éveken át), sem Istenre (hiszen az ember mindent kényelmesen megszerez, amire szüksége van). A próféták figyelmeztettek az ezzel járó számos negatív következményre. Ézsaiás próféta így ír: „Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!" (Ézs 5,8) Ez a magatartás nem csak az emberi viszonyokra, de még a föld termőképességére is negatív hatással lehet (Ézs 5,10), az Istentől való eltávolodás pedig egyszerre oka és következménye is ennek.

„Az éghajlat tanulmányozásra és védelmünkre érdemes. Tudjuk, hogy az emberek hatással vannak környezetükre, ezért ha nem fordítanak figyelmet tevékenységükre, romboló hatással lehetnek rá. Sokat vitatkoznak azon a kérdésen, hogy az ember milyen hatással van az éghajlatváltozásra, és ez a kérdés sajnos politikai fordulatot is vett. Ám nekünk félre kell tennünk a megosztottságot olyan megközelítések és megoldások érdekében, amelyek a közjót szolgálják és megőrzik a ránk bízott értékes ajándékokat." (Thomas Wenski miami érsek, 2014. Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája)

Tények

• Egy kutatásban amerikaiakat kérdeztek, hogy szerintük hogyan oszlik meg a társadalom vagyona a jövedelem szerint öt csoportra osztott népesség között. A valóságban súlyosabb az aránytalanság. A becslés 2,9%, 6,4%, 12%, 20,2%, 58,5% volt. A tényleges megoszlás: 0,1%, 0,2%, 4%, 11,3%, 84,4%
• Míg a népesség legszegényebb és leggazdagabb 20%-a jövedelme között Japánban 3,4 a szorzó, Svédországban 4, addig az Amerikai Egyesült Államokban 8,5, Szingapúrban 9,7 (Magyarországon ez 5 körül mozog).
• Egy 2011-ben a Corvinus egyetem által végzett kutatás szerint az átlagos hazai háztartás ökológiai lábnyomának 42%-áért az étkezés a felelős. A lakáshasználat és közművek 18%-ot, míg a közlekedés „csak" 14%-ot tesz ki.
• Egy átlagos lakás széndioxid-kibocsátása 1 tonnával csökkenthető, ha télen 2 fokkal lejjebb, nyáron 2 fokkal feljebb vesszük a hőmérsékletszabályozót.

Élő példák – Visnyeszéplak Élőfalu 
Visnyeszéplak egy aprócska település Somogy megyében, a Zselicség dél-nyugati peremén. A falu a 80-as évek végére elnéptelenedett a villamosság, a szilárd útburkolat, a vezetékes víz, az orvos, a busz, a posta hiánya miatt. Itt nincs ipari létesítmény, a forgalmas utak távol esnek. De a helyi közösség híján van sok minden másnak is, ami viszont szont az életet máshol kényelmesebbé teszi. Városi keresztény fiatalok a 90-es évek elején azért költöztek erre a helyre, mert egy nyugodtabb, természetesebb, hagyományosabb életmódra vágytak. Számukra a hétköznapi élet és a megélhetés itt számos nehézséggel jár, hiszen szinte csak magukra számíthatnak. A közlekedési feltételek, az iskola, az orvoshoz való eljutás, a munkalehetőség megteremtése nem egyszerű. Ezért olyan megoldásokat kerestek, amelyekkel együtt tudnak élni, hosszú távon fenntarthatóak és saját maguk is képesek azokat magvalósítani. De a létünket nem a „városi léttel" szemben határozzák meg, hanem csak szeretnénk máshogy élni az életüket. Igyekeznek napi tevékenységeiket az emberi és természeti környezettel összhangban végezni és gyermekeiket is erre nevelni. Részt vesznek a Magyar Élőfalu Hálózatban, az Örökség Népfőiskolai Szövetségben és a Kárpátmedencei Gyümölcsész Hálózatban. Megismerni őket az Élőfalu Hálózat által szervezett téli és nyári találkozókon, illetve az általuk szervezett táborokban a legegyszerűbb. Ma már több mint 150 fő lakja ismét a települést és él földművelésből, állattartásból, kézműves mesterségekből. Az itt élők ápolják hagyományainkat, kultúránkat és minimális külső erőforrás igénnyel élnek boldogan. 
www.visnyeszeplak.hu

Napi terv

• Ma új kapcsolatot teremtek egy szomszéddal vagy az utcánkban lakóval - ezzel erősítve a helyi közösséget.
• Ma felajánlom a segítségemet egy a közelemben élő rászorulónak. Lehet bevásárlás egy idősnek, de lehet gyerekvigyázás is egy fiatal
• anyukának.
• Ma rendbe teszek valamit a szűkebb közös környezetünkben — szemetet szedek, felkötök egy lehajló ágat, lefestek egy kopott kukát vagy
• korlátot.
• Ma meglepem a környezetemben élőket valami aprósággal – például a közös terek díszítésével vagy egy kéretlen szívességgel, ajándékkal,
• kóstolóval.
• Egy átlagos lakás széndioxid-kibocsátása 1 tonnával csökkenthető, ha télen 2 fokkal lejjebb, nyáron 2 fokkal feljebb vesszük a hőmérsékletszabályozót.