“Sonka járja be Európát

Az Európa útjain egymással ellentétes irányba száguldó kamionok nemcsak külsőleg hasonlítanak egymásra. Egyes kamionok az olaszországi Genova kikötőjéből fuvaroznak banánt Frankfurtba, míg a szembejövők a Rotterdamba behajózott banánt viszik Milánóba. A belgák Olaszországba küldik a sertéseket, hogy a feldolgozott hús „Pármai sonka” felirattal jelenjék meg a belga üzletek polcain. A bajor krumplit az Alpokon keresztül Bolognába viszik megmosni és becsomagolni, majd ugyanazon az útvonalon jut vissza a németországi vásárlókhoz. Mindennap előfordul, hogy egy belgiumi lakos skandináv kenyeret, holland vajat, német tejet, olasz sajtot és francia tojást reggelizik, miközben mindezek az élelmiszerek helyben is megtermelhetők elegendő mennyiségben.” Olvashatjuk a Levegő Munkacsoport oldalán. Forrás.

Ebben a táblázatban vagy itt olvashatunk arról, hogy 1kg zöldség-gyümölcs szállítása mennyi CO2 kibocsátást jelent.

Miért jó, ha közvetlenül a termelőtől vásárolunk?

• A távolról szállított élelmiszerek minőségéről, termelési, feldolgozási körülményeiről kevesebbet lehet tudni, mint egy ismert, megbízható hazai termékről. A nálunk is megtermő eper, paradicsom, padlizsán, cukkini többnyire Spanyolországból, a paprika Marokkóból, a húsok gyakran Európából kerülnek tányérunkra. A tenyésztett ponty, hekk, makréla, tonhal általában Argentínából, a szálkamentes édesvízi cápaharcsa (pangasius) Vietnamból, a lazac Amerikából, Norvégiából, a pisztráng Lengyelországból érkezik. A szállítással járó levegőszennyezés miatt a hazai egységnyi halfogyasztásra jutó környezetterhelés nagyobb, mint a húsfogyasztásé.
• A távoli országokból importált élelmiszereknek nagy a szállítási szénlábnyoma, ami a megtett kilométerek és szállításai mód alapján könnyen kiszámítható. A távolról szállításon alapuló globális élelmiszer-ellátás 5-17-szer annyi szén-dioxidot termel, mint a helyi vagy regionális alapú.
• Az élelmiszer-kilométereket, élelmiszereink szénlábnyomát növeli az is, hogy míg hazánkban korábban élelmiszereinket szinte kizárólag a sarki közértben, a helyi piacon (és kiskertünkből) szereztük be, élelmiszer-vásárlásainknak 40-50%-át ma már autóval bonyolítjuk le.
• Egy-egy élelmiszer életciklusát tekintve a teljes szén-dioxid-kibocsátás átlag 11%-a köthető a szállításhoz.

Minden vásárlás egy döntés

Az élelmiszergyártók és közgazdászok a sokféle vegyi anyagot felhasználó ipari élelmiszer-előállítás mellett döntő érvként hozzák fel a fogyasztók olcsó élelmiszer iránti igényét. Szerintük ez az egyetlen mód arra, hogy kielégítsük a világ növekvő népességének élelemigényét – ennek csak nagyban és globálisan lehet eleget tenni.

A fogyasztóknak azonban ma már van közvetlen befolyásuk arra, hogy milyen irányba fejlődjön a világ élelemtermelése. Az élelmiszergyárak és -termékek bojkottja, tömegmozgalmi kampányok bizonyos rovarölő szerek ellen, a kevesebb adalékot tartalmazó vagy ökocímkéjű élelmiszerek választása mind példa arra, hogy befolyást gyakorolhatunk a gazdálkodás módjára.

Szervezzünk termelői vásárt a gyülekezetünkben!

Tudatos vásárlásukkal támogatni és bizonyos mértékig befolyásolni is tudjuk a térségükben élő gazdák munkáját. Ennek egyik legjobb módja, ha a gyülekezettel összefogva felkutatjuk a térségben termelő gazdákat és termelői vásárt szervezünk. Ennek lebonyolításában sok tapasztalattal rendelkezik az Egyháztáji Program, amelyet nagyon jó szívvel ajánlunk!

Vannak persze más megoldások is, íme egy csokorra való az ötletekből:

• Közvetlen értékesítés. „Háztól”, közvetlenül a gazdaságtól vagy a termelőtől vásárolni óriási előny, mert a vevő biztos lehet a termék eredetében, a piacinál jobb árat alkudhat ki, ugyanis nincs kereskedelmi árrés, és a termelő nem számít fel szállítási költséget. Figyelemmel kísérheti a gazda tevékenységét, hogyan tartja állatait, használ-e vegyszert a növénytermesztésben. Szűk körben semmi nem marad titokban. (Persze a fővárosban ez nem egyszerű. De a piacra járás, a kofa kikérdezése ezen is segíthet.)
• Piac. A tömegtermékek mellett szinte minden piacon vásárolhatunk az „őstermelői” soron, a saját termékeiket kínáló gazdáktól. Egyre több a kimondottan helyitermék-piac is. Vásárlás előtt tájékozódjunk, ismerjük meg az árusokat, beszélgessünk velük, tudjuk meg, kik ők, honnan jöttek, miket és hogyan termelnek. Egyrészt így elkerülhetjük az álkofákat, akik sokszor nem a saját árujukat kínálják, hanem a nagybaniról hozottat, másrészt hosszú távú „barátságokra” is szert tehetünk, ami a legjobb garancia a minőségre. A visszatérő vásárlót mindenhol megbecsülik.
• Szedd magad! Befőzéshez vagy nagycsaládoknak a gyümölcstermelő vidékeken, városi agglomerációban is minden évben újrainduló friss gyümölcshöz jutási lehetőség. Szentesen almát, Szob környékén barackot, Dunakeszi mellett szamócát, Pomázon epret és kajszit, Halásztelken almát, Csepelen epret szüretelhetünk, Csobánka közelében meggy, barack, alma és dió is szedhető stb. Interneten könnyű a tájékozódás, de a helyi hirdetések is segítenek a legkedvezőbb kínálatot megtalálni. Nagyobb mennyiség szedése éri meg, különösen ha 20-30 km-nél nincs messzebb lakóhelyünktől a Szedd magad! akció. Olcsóbb és garantáltan friss, nem kényszerérett az áru. A permetezésről pedig tájékozódjunk, és ha nem kapunk megfelelő felvilágosítást, keressünk másik akciót.
• Úton, útfélen. Hazánkban is terjed az út menti standok, kisteherautók, mikrobuszok helyi termék kínálata, ahol termelői portékát kaphatunk. Az amúgy is úton lévő vásárló nagyobb tételben vásárolhat úgy, hogy ezért nem tesz meg külön utat, a termelők pedig a földjükhöz közel tudnak nagy számú vásárlót elérni. Az út pora lemosható, a jó árunak amúgy is híre megy, nem sokáig porosodik. (Nem összetévesztendők az olyan út menti árusítóhelyekkel, ahol nagybani piacról származó az áru.)
• Gazdabolt. Nem azonos a mezőgazdasági felszereléseket árusító üzletekkel. Ezekben a gazdaboltokban több termelő egymással összefogva értékesíti saját termékeit, néhol szövetkezeti alapon. A termelés, értékesítés és fogyasztás köré szerveződő közösségen belül egyeztethetők a különböző érdekek, a résztvevők kölcsönös előnyöket tudnak nyújtani egymásnak.
• Házhoz és gyűjtőpontra szállítás. A városokban mind a mai napig hangos az utca őszönként a krumplit, hagymát teherautókról kínálóktól, ám ennél kevésbé esetlegesen is megszervezhető a házhoz szállítás. A vásárlók előre egyeztetett módon rendelhetnek az aktuális kínálatból (telefonon, faxon, interneten), s a termelő az adott napon kiszállítja az árut. Bioélelmiszer is beszerezhető így. Lelőhelyek.
• Bevásárlókörök. Ha a vevők (laza) körökbe szerveződve rendszeresen, de egyszerre nagyobb mennyiséget vásárolnak a termelőtől, a kiszolgálás lerövidül, ami a gazdát kevesebb időre vonja el a munkájától, és kiszámítható felvevőpiachoz jut. A kör tagjai is jól járnak: együtt kedvezőbb árat kérhetnek, így a kevésbé tehetős tagok is hozzájuthatnak a helyi áruhoz. A szervezési feladatok megoszlanak, ha minden tag más-más termelővel tartja a kapcsolatot és összegyűjti az igényeket. Általában barátok, munkatársak, szomszédok társulnak egy-egy termék eseti beszerzésére, de hosszú távra is kialakíthatók bevásárlókörök.
• Dobozrendszerek. A termelők által kínált házhoz szállításhoz hasonlítható, közvetlen értékesítési rendszer, amely tartós kapcsolatot alakít ki a termelők, elosztók és fogyasztók között. A rendszer a nagyobb választék és mennyiség érdekében több termelő bevonásával válik fenntarthatóvá, akikkel az elosztó (aki lehet akár az egyik termelő) köt szerződést, míg a fogyasztók a rendelkezésre álló áru mértékéig csatlakozhatnak. A fogyasztók részben-egészben előre fizetnek, amiért hetente az idénytől és a terméstől függő tartalmú dobozokat kapnak. Mivel az előre szerződtetett termelők így kevésbé kiszolgáltatottak, a rendszert közösségileg támogatott mezőgazdaságnak is nevezik. Lényege, hogy a fogyasztók részt vesznek a termelés finanszírozásában, ami alkalmazkodást és bizalmat igényel tőlük, mert nem mindig az lesz a dobozban, amit éppen akkor enni szeretnének.
• Fogyasztási/fogyasztói szövetkezetek. Bonyolultabb, jogi személyiséggel is rendelkező, alapítványi, egyesületi, szövetkezeti forma. Nálunk is alapíthatók. Japánban gyakorlatilag minden hatodik állampolgár a 22 millió tagot tömörítő 600 szövetkezet valamelyikének a tagja. Saját üzemeik, minősítési rendszerük több tízezer alkalmazottnak ad munkát. Lényegük az értékesítési lánc lerövidítése, a termelés fenntarthatósága és tervezhetősége, a környezet- és egészségvédelem, a helyi közösségek megerősítése, a részvételi demokrácia, a méltányosság, a szolidaritás.