2014. Okt. 07.

A szeptember utolsó és október első vasárnapja közé eső teremtésvédelem hetét öt évvel ezelőtt vették fel az egyházi év ünnepkörei közé. A teremtés ünnepével záruló egyhetes időszakot az Atya ünnepeként is emlegetik, hiszen ilyenkor nagyobb figyelmet szentelünk a hálaadásnak életünkért, környezetünkért. Már csak a klímaváltozás miatt is jól tesszük, ha nem csak ilyenkor emlékeztetjük magunkat: Isten ránk bízta a teremtett világot, hogy műveljük és őrizzük azt. Ehhez azonban szükségünk van a tudatos döntésre: kilépni a mókuskerékből, hogy valódi rálátásunk legyen arra, mit is hajszolunk annyira és az milyen következményekkel jár.

 

Ezt próbálta tenni az az egyetemi hallgató is, aki egy kínálkozó ösztöndíjjal nemcsak a szakmai fejlődés, hanem a lelassulás, a függetlenedés és az átértékelés lehetőségét is megragadta. Szabó Dóra környezetgazdálkodási agrármérnöknek készült, amikor úgy döntött, az ezer tó országába utazik, hogy fejlett vízkezelési technológiákkal ismerkedhessen meg. Döntése igazi okára később jött rá: ahogy ő mondja, egyszerűen le akart mászni a térképről. Ez sikerült is, januártól szeptemberig a középnyugat-finnországi Ouluban lakott, az ottani egyetemi campuson pedig egész nyáron találkozott annyi emberrel, mint a budapesti négyes-hatos villamos három megállónyi útján.

- Nem akartam hazajönni nyár elején, úgy voltam vele, még akkor is megéri maradnom, ha egész nyáron nem találkozom senkivel, hisz négyen maradtunk az ötszáz fős kollégiumban. Éreztem, hogy ez nemcsak földrajzi távolság, nekem ott még dolgom van - meséli egy kávé mellett nem sokkal hazaérkezése után.
- A tárgyak pontokból épülnek fel, és kell lennie egy bizonyos távolságnak két pont között, hogy meg tudjuk őket különböztetni, különben egynek látjuk őket. Itthon úgy éreztem, nem tudom megkülönböztetni a dolgokat, kellett a távolság, hogy más szemmel nézzek rájuk, szét tudjam válogatni, mi hova tartozik, ki kicsoda, kinek hol van a helye az életemben, kitől kell elbúcsúzni, kit kell beengedni. Mikor közelgett az ösztöndíj vége, éreztem, hogy még nem jártam végig ezt az utat, és attól féltem, ha most hazajövök, minden ugyanolyan lesz, mint volt.

Napfelkelte hajnali 4-kor

Volt persze kalandvágy is Dóra északi „száműzetésében", ahogy aggódó ismerősei fogalmaztak. Ki akarta próbálni, mennyit bír, és erre a hőingadozás, a mínusz huszonöt fokos hideg, a négyórás nappalok az örök éjszakában, majd a hónapokig le nem nyugvó nap okozta időzavar elég alkalmat is adtak.

- Egy hétig még izgalmas is volt, hogy nem ment le a nap, de a folyamatos világosság eléggé letörte a fizikumomat. Míg a folyamatos sötétségben a finn édességekkel próbáltam jobb kedvre deríteni magam, az örök nappalon igyekeztem besötétíteni, de gyakran éjjel kettőkor is csak kötelességtudatból próbáltam aludni menni. Elveszítettem az időérzékem, nem tudtam, hogy csütörtök van vagy hétfő. Be kellett állítanom egy számlálót a gépemen, ami mutatta, hogy telik az idő, és azt is számon tartottam, hány nap van a hazamenetelig, hogy egyfajta szabályosságot teremtsek ebben a masszában.Maguk a finnek is nehezen viselik az évszakok és napszakok váltakozásának szélsőségeit - teszi hozzá.
- Sajnos népbetegség náluk az alkoholizmus, de vannak ártalmatlan stratégiáik is, például a sötétség hónapjaiban lampionokkal, mécsesekkel díszítik a kertjeiket, a világos idején pedig gyakorlatilag kiköltöznek a kertbe, ott vannak egész nap, még éjszaka is. Ilyenkor mindenhonnan sült hús illata száll fel, grilleznek, meg elmennek áfonyát szedni még éjjel kettőkor is. Ugyanis egész Skandináviában bárki szabadon élvezheti a természet szépségeit még mások magánbirtokán is, azzal a feltétellel, hogy nem hagyhat szemetet.

Áfonyát szedni, kutyát sétáltatni a tóparton, gyönyörködni a nyírfákban, futni az érintetlen hóban és nem válaszolni azonnal az e-mailekre, nem elfogadni minden meghívást - ez volt Dóra módszere arra, hogy kiszakadjon az itthoni zaj örök nappalaiból és éjszakáiból.
- Igaz, hogy mindannyian mások vagyunk, de ettől függetlenül szerintem van egy bizonyos számú ember, aminél többet nem tudunk beengedni. Tudni kell nemet mondani. Fontos saját magunkkal is időt tölteni, ahogy azt a legjobb barátainkkal is tesszük - magyarázza. Bár szembesülnie kellett vele, hogy a kalandnak induló vállalkozás nem vicc, mint mondja, megerősödött, és ma már reálisabban látja saját magát is.

A legnagyobb árny, amivel megküzdött, olyasvalami volt, amit az ember bárhová megy, visz magával: a saját gondolatai. Az ingerszegény környezetben azonban nem volt mivel elnyomni ezeket.
- Régen nem szerettem a csendet, mindig szólt valami a háttérben, de most már együtt tudok létezni vele. Kint azon kaptam magam, hogy ott ülök a fehér szobában, a fehér székemen, könyöklök a fehér asztalon, nézelődök, és ez annyira megnyugtató. Rájöttem, hogy nem kell annyi inger ahhoz, hogy ellegyek. Mintha elgereblyézték volna szépen a gondolataimat, kioldották volna az örökös problémák körül forgást.

Mindezt olyan közegben tapasztalta meg, ahol az embereknek fontos a természet.
- Az olyan családnevek is őrzik a finnek természethez fűződő szoros viszonyát, mint a Medve, Nyírfa, Patakocska, Levélke, Áfonya. Az utcanevek és a kerületek elnevezései is valahogy a természethez kapcsolódnak. A finnek tisztelik a vizeket, esőben is mindig felfelé néznek, nem bánják, ha eláznak. Szerintük nincs rossz időjárás, csak rossz öltözet. Elég egy gumicsizma, esőkabát, amivel kievezhetnek, vagy olyan eszköz, amivel léket vághatnak a tó jegén. Térdig gázolnak a hóban, bicikliznek a tükörjégen, fürdőt vesznek a jeges vízben, és ha épp nagy meleg van, akkor sem hagyják ki a szaunát.Van jó pár közös vonás is magyarok és finnek között. Dóra azt mondja, a finn nyelvórákon remekelt, míg a hollandoknak, németeknek és franciáknak meggyűlt a baja egyebek mellett a szóvégi ragozással.
- Eleinte sokszor felkaptam a fejem, mert itt is, ott is mintha magyar beszédet hallottam volna, annyira hasonló a finnek hanghordozása. Eddig Finnországban éreztem magam a legkevésbé idegenül, valahogy a lelkületünk is hasonló. Nekik is fontos a saját kultúrájuk, a fiatalok szívesen hordanak ékszereket, amelyeket népi eposzukból, a Kalevalából vett szimbólumok díszítenek.
Dóra azért kilógott közülük ottani viszonyok között sötétnek számító szőkésbarna hajával és zöld szemével - árulja el -, és azért is, mert folyton „zaklatta" munkatársait köszönésével, jókívánságaival.A fiatal magyar lány a nehéz klimatikus viszonyok között is igen fejlett finn mezőgazdaság felépítésével is megismerkedhetett.

- Egy átlagos méretű családnak van három hektár földje üvegházzal, jószágokkal és vagy negyven hektár erdővel. A farmok a tavak körül helyezkednek el, és mivel a gazdák túltrágyáznak, a tápanyag a vizekbe jut, ami túlnépesedést okoz: burjánzik a vízi növényzet. Ők viszont jó minőségű, úszásra alkalmas tavakat szeretnének. A mi feladatunk az volt, hogy hetente mintát vegyünk, és laboratóriumi körülmények között megvizsgáljuk, vajon meg lehet-e mártózni a tóban.

Dóra azt mondja, finnországi tapasztalatai sokkal tudatosabbá tették, jobban érdekli, milyen helyet tölt be az ember környezetében, hiszen olyan emberek között élt, akik sokkal inkább megérzik a természet legkisebb változását is, mint mi, közép-európaiak.
- Magyarként nekem észak a sarkkutatást és a nagy fehérséget jelentette, csakhogy ott is élnek emberek, akik mindig is kibírták a zord körülmények között, része voltak az ottani természetnek, amely ellátta őket élelemmel, védelemmel a hideg ellen és segítette őket a létfenntartásban.

Ez a néhány hónap még valamire megtanította. Még finnországi útja előtt pánikzavart állapítottak meg a fiatal lánynál, ezért is aggódtak érte annyian, hogy vajon hogy fogja bírni az északi ország nem egyszer nyomasztó hangulatát.

 Nem szeretek hibázni, mindig igyekszem túlteljesíteni a feladataimat, ezért amikor pánikzavarom lett, csalódott és mérges voltam, gondolván, hogy velem nem lehet baj, nem lehetek beteg. De odakint meg tudtam bocsátani magamnak, hogy gyenge vagyok. Rájöttem, hogy amiatt ütött ki rajtam a betegség, mert olyan sokáig próbáltam szorítani, hogy kifulladtam nemcsak a tanulásban, hanem minden emberi kapcsolat terén is. Érzékeny vagyok, több odafigyelést igényel, hogy rendbe tegyem magam, ez le is van írva feketén-fehéren. Többször elolvastam a diagnózist, és mondogattam magamnak: ez én vagyok. Rajta van a TAJ-számom, a nevem, de ahhoz, hogy ezt elfogadjam, ki kellett mennem, hogy érezzem, mitől szenvedek, ha szenvedek, és mégis megtaláljak ebben valami békességet. Most már nem húzom fel magam, ha rosszul vagyok, és valahogy erőt kaptam hozzá, hogy felkeljek akkor is, ha úgy érzem, kikelni sem tudok az ágyból.

A hit segített Dórának a betegségével való megbékélésben - árulja el.

 Nem szeretek hibázni, mindig igyekszem túlteljesíteni a feladataimat, ezért amikor pánikzavarom lett, csalódott és mérges voltam, gondolván, hogy velem nem lehet baj, nem lehetek beteg. De odakint meg tudtam bocsátani magamnak, hogy gyenge vagyok. Rájöttem, hogy amiatt ütött ki rajtam a betegség, mert olyan sokáig próbáltam szorítani, hogy kifulladtam nemcsak a tanulásban, hanem minden emberi kapcsolat terén is. Érzékeny vagyok, több odafigyelést igényel, hogy rendbe tegyem magam, ez le is van írva feketén-fehéren. Többször elolvastam a diagnózist, és mondogattam magamnak: ez én vagyok. Rajta van a TAJ-számom, a nevem, de ahhoz, hogy ezt elfogadjam, ki kellett mennem, hogy érezzem, mitől szenvedek, ha szenvedek, és mégis megtaláljak ebben valami békességet. Most már nem húzom fel magam, ha rosszul vagyok, és valahogy erőt kaptam hozzá, hogy felkeljek akkor is, ha úgy érzem, kikelni sem tudok az ágyból.

A hit segített Dórának a betegségével való megbékélésben - árulja el.

Nemcsak az emberré lett Istenhez, hanem a mindenség megalkotójához is közelebb került - teszi hozzá. 
- Ahogy néztem a tavakat, gyönyörködtem a természetben, közelebb kerültem a teremtő Istenhez. Korábban elhallgattam ugyan a teremtéstörténetet, de akkor bontakozott ki előttem igazán a szépsége és a jelentősége, amikor testközelből szemlélhettem egy gyönyörű vidéket, és amikor elolvastam a nyolcadik zsoltárt.

 

A teremtés rendjébe illeszkedő emberbarátabb élet érték, és ennek felmutatásában is felelőssége van az egyháznak is Szabó Dóra szerint. A kérdésre, hogy nem élne-e szívesebben egy sokkal nyugodtabb környezetben, azt mondja:
- Megkérdezték egyszer Széchenyi Zsigmondtól, hogy letelepedne-e hosszú időre külföldön, mire ő úgy felelt, Zsigmond akar, de a Széchenyi... Nagyon megszerettem Finnországot, de itt, a Kárpát-medencében akkora a gravitáció! Lehet, hogy másoknak nem elég impozáns az alföldi tücsökzene, a naplemente vagy a kisvonat, de számomra más illata van itt a levegőnek. Nehéz volna szabadulni a magyarságtól...

Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás, Szabó Dóra