Az emberiséget sújtó világjárvány ellenére is a remény áll a szeptember 27-én kezdődő Teremtés hetének fókuszában. Az ötödik napi elmélkedés a Szentlélekről szól.
"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." Róm 5,3–5
Nagyon nyomatékos ez a szó itt: kiáradt! A megpróbáltatás, nyomorúság, szenvedés és a jelen való világ minden önsorsrontó őrültsége ellenére Isten szeretete kiáradva, megállíthatatlanul betölti szívünket. Nem azért, mert megtaláltuk volna azt a módszert, amellyel rendbehozhatjuk világunkat, elrontott jelenünket és személyes vagy környezeti kapcsolatainkat. Nem azért, mert lenne technikánk arra, hogyan éljünk békében, hogyan találjuk meg célunkat, és hogyan hagyjuk élni kortársainkat, s az utánunk jövőket.
Isten szeretetét a kiáradt Szentlélek ajándékával kapjuk, ajándékként, amivel egyet tehetünk: elfogadjuk, és felhagyunk a saját önmegváltó és világmegváltó ötleteinkkel. Annyiszor mondjuk, hogy majd egy ismerős, egy nagy üzlet, egy erőteljes válasz, egy új technológia megold mindent. Az amerikai vezetők többször megvitatták már azt az elgondolást, hogy atomfegyverrel bombázzanak szét egy közelgő hurrikánt. Sokszor ugyanilyen képtelenséget gondolunk saját életünk, környezetünk vonatkozásában is.
Amikor felismerjük hibáinkat és korlátainkat, és belegondolunk, hogy minden tragikus történet ellenére még mindig élünk, akkor látjuk, hogy ajándékba kaptuk a lehetőségeinket, a szeretteinket, az életünket. Mindezt annak tükrében érezzük, hogy tetteink és gondolataink szerint érdemtelenek vagyunk arra, hogy ennyi jót megtapasztaljunk. Így van ez a teremtett világgal is: ajándékba kaptuk a levegőt, amit lélegzünk, a vizet, amit iszunk, és a természetben terített asztalt, amelyről táplálkozunk.
„Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a Föld színét.” (Zsolt 104,30) Az a Szentélek, aki megújítja a földet, újítja meg életünket is. Az a Szentlélek, aki kiárad az egész világra, betölti a mi szívünket is. Isten megváltó és vigasztaló tervében éppen az a csodálatos, hogy megszünteti az én és a világ közötti ellentétet és távolságot, minden létezőre kiárad, és ezáltal egybefog minket. El tudjuk-e ezt ajándékot fogadni?
Szentlélek Isten, kérünk, áradj ki ránk! Töltsd be szívünket, hadd lehessünk részesei újjáteremtő és reményt adó akaratodnak! Vigasztalj, járj át, emelj fel minket! Te vagy minden élet forrása, a teremtéstől kezdve a világ végezetéig. Te vagy az, akin keresztül megtapasztaljuk az Atya kegyelmét, a Fiú szeretetét. Örökkévaló vagy, aki egybefogsz minket embertársainkkal és az egész teremtett világgal. Add, hogy együtt lélegezzünk a kitaszítottakkal, a távoliakkal, a legegyszerűbbekkel és a legkisebbekkel! Ámen.
Kodácsy Tamás,
a KRE-ETK Teremtésvédelmi Műhely tudományos munkatársa, az Ökogyülekezeti Mozgalom vezetője,
az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagja
Forrás: Teremtés hete füzet 2020.
További elmélkedések a mai napra, teremtés heti litugria felnőtteknek és gyermekeknek, írás a pandémia globális ökológiai összefüggéseiről, valamint számos hasznos információ az idei teremtés heti akciók szervezéséről. A Teremtés hete füzet letölthető ide kattintva.
Kapcsolódó anyagaink:
Van értelme a szenvedésnek? - Gondolatok a Teremtés hete 1. napjára
A türelem mint formáló erő - Gondolatok a Teremtés hete 2. napjára
Kipróbált erény - Gondolatok a Teremtés hete 3. napjára
Ne várd a reményt, nézd meg jobban mit kaptál - Gondolatok a Teremtés hete 4. napjára
Hozzászólások