2020. Sze. 29.

 

"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." Róm 5,3–5

Világszintű megpróbáltatások, amelyek a Föld minden pontján egyformán érezhetőek? Tulajdonképpen lassan mára ezt jelenti a globalizáció fogalma. A teremtésvédelem ügye mostanra így kétségtelenül egyetemes kihívássá vált, amely egyszerre jelent környezeti, társadalmi, gazdasági és egészségügyi összefüggéseket. A globalizáció jelenségének veszélyeit a Laudato si’ üzenete is hangsúlyozza. A 2020-as évet minden bizonnyal még sokáig fogjuk úgy emlegetni, mint azt az esztendőt, amikor az egész világot megremegtette egy parányi organizmus váratlan elterjedése. Talán a világháborúk óta nem nézett szembe az emberiség ilyen megrázó módon egy minden földrészt elérő, fenyegető eseménnyel.

Amikor a teremtett világ sokasodó környezetei megpróbáltatásaira tekintünk, járványok, légszennyezés, rohamosan csökkenő méretű ózonpajzs, kihaló fajok, stb. figyelmeztető és intő jelekkel állunk szembe. Vészcsengő. Meddig kell még szólnia? Milyen hoszszan és milyen sűrűn kell megnyomni, hogy feleszméljen a közönyös álomba süppedő, kényelmes és több fogyasztásra vágyó emberiség? Minden bizonnyal egyre gyakrabban fog szólni a vészcsengő, s talán ez is isteni eszköz. Abban, hogy a földet és vizeket uralma alá hajtó ember, végre elkezdje a Kertet gondosan és felelősen művelni és őrizni.

Háborús élményeikkel dicsekszenek a vén bakák. De természetesen, csak aki túlélte a borzalmakat… 100 évvel az első nagy háború után, és 75 évvel a második nagy világégést követően ma elkötelezettek vagyunk arra, hogy nem akarunk harmadszor hasonló tragédiákat megtapasztalni. Vajon minek kell megtörténnie a jövőben ahhoz, hogy az emberiség végre elkötelezze magát a megtérés kiterjedtebb értelme mellett, ökológiailag is megtérjen, és Isten kezébe tegye az életét, felelőssebben oltalmazza teremtett lakhelyét, amely mindnyájunk közös otthona?

Legyünk Isten kipróbált emberei. Amelynek előzménye, hogy átmegyünk a próbákon, s közben megtanulunk terheket hordozni, áldozatot vállalni, nagy döntéseket megtenni. A próbák nélkül sosem tanulhatunk kitartást. A kitartás nélkül sosem leszünk kipróbáltak. S végül nem lehetünk a reménység emberei Krisztusban. Fájdalmas igazság, de úgy tűnik a jelen (globális) próbatételei hozzájárulnak, sőt szükségesek ahhoz, hogy a jövőben sokkal inkább elkötelezettek legyünk Isten ügye mellett, a ránk bízott Kert védelmében. A gyermekeink jövője a tét.

 

Urunk, hálát adunk neked, hogy az erő, a szeretet, és a józanság Istene vagy, aki szemmel tartod néped életét. Bűnbánattal valljuk meg, hogy nem vigyáztunk a ránk bízott Kertre, a művelése és őrzése helyett uralkodói és kizsákmányolói lettünk. Köszönjük, hogy látod nehéz próbáinkat, fájdalmas kihívásainkat. De bizonyosak vagyunk abban, hogy neked egy jó terved van velünk! Így akarjuk ma újra rád bízni magunkat, családjainkat, közösségeinket, népünket és az egész világot, és elkötelezzük magunkat, hogy kipróbált emberekként veled járunk a hit és a remény útján! Ámen.

 

Khaled A. László,

az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport metodista tagja 

 

Forrás: Teremtés hete füzet 2020.