Minden pillanat egy új lehetőséggel kecsegtet

Nobilis Márió katolikus pap és ökotelógus szerint Pünkösdkor a Szentlélek jelenik meg, és lesz a miénk. – Jézus Krisztus által Isten nekünk ajándékozta saját életét. Amikor egy ember hívő módon él, nemcsak a földi életét éli, de egyben az isteni életre is meghívást kap. A Szentlélek Isten lelke, és ő azzal ajándékozott meg minket, hogy a mi lelkünk az ő lelke is lehet. Bármi is történik az emberrel az életében, az magában hordozza a lehetőséget, hogy megnyíljon valami sokkal több felé, amit a Szentlélek tesz lehetővé.

Zúgás támadt az égből, és lángnyelvek jelentek meg a Szentlélek eljövetelére váró apostoloknak, valamint a többi jelenlévőnek. A lángnyelvek egyenként leereszkedtek rájuk, és ezután különböző nyelveken kezdtek beszélni, olyanon, amelyen a Szentlélek indította őket szólásra. Ötven nappal történt ez a feltámadás után, a Szentírás szerint. Az ötvenes szám a teremtési hétszer hét nap beteljesedésére utal. Azóta a keresztények ezen a napon ünnepelnek: pünkösdkor a Szentlélek kitöltetéséről, kiáradásáról emlékezünk meg.

A húsvétot követő ünnep egyértelműen héber eredetű, ám ez nem jelenti azt, hogy ne keveredhettek volna hozzá népi elemek, amelyek egyáltalán nem vallási vagy éppenséggel pogány eredetűek lennének. Itthon májusfát állítunk, tavaszt köszöntünk, pünkösdi királyt és királynét választunk. A tél vége, a tavasz beköszönte ősidők óta ünneplésre sarkallja az embert. A természet felébred, hogy az élet reményével töltse meg a szíveket.

Isten és a világ

A pogány természetfelfogás persze nagyon távol áll a keresztény tanításoktól, de ez nem jelenti azt, hogy a keresztény vallás ne buzdítana a természet szeretetére. A kereszténység és a természet kapcsolatával az ökoteológia foglalkozik. – A néphagyomány tavaszvárása kétségtelenül összeforr a pünkösd ünnepével, de pünkösdkor a keresztény hagyományban a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük – mondja Kodácsy Tamás ökoteológiával foglalkozó református lelkész.

– A Szentlélek kitöltetése – így pünkösd ünnepe – és a természet közötti kapcsolat épp azért nagyon érdekes kérdés, mert a keresztény gondolkodás a Szentlélek munkáját sokszor kizárólag az emberek közötti munkára érti. Holott a teremtésnél ott van a Szentlélek, aki a vizek felett lebegett, így összekapcsolható a teljes teremtett világgal, nemcsak magával az emberrel, de a természettel is – fejti ki a lelkész.

"Isten rábízta az emberre a teremtett világot, saját munkatársává téve ezzel. Meghatározta helyét a világban, és feladatot bízott rá.,, Nobilis Márió katolikus pap és ökoteológus

A Szentlélek kiáradását, kitöltetését ünnepeljük pünkösdkor, ötven nappal húsvét után.

Nobilis Márió katolikus pap és ökoteológus hozzáteszi: a kereszténység nagyon hangsúlyosan megkülönbözteti a természetfölötti és a természeti világot. – Isten természetfölötti, a természet pedig az ő alkotása. Nem benne van, nem egyenlő vele, hanem megteremtette, és szereti – magyarázza, és felhívja rá a figyelmet, hogy Isten üzen is a természet által. – Rengeteg természeti jelenséget vehetünk Isten üzeneteként, az ember iránti szeretetének megjelenítéseként. A „természet könyve" tulajdonképpen Isten első kinyilatkoztatása. Aki a természet könyvét „olvassa", az Isten jóságát ismerheti meg. Tehát Istent megkülönböztetjük a természettől, de nagyon szorosan kapcsolatba is hozzuk vele – avat be, és elmondja, hogy az ókori zsidóságot elsősorban az foglalkoztatta, hogy a környező pogány népek a teremtett dolgokban istenségeket láttak, ezért az ószövetségi Szentírás főleg ezt a problémát tartja szem előtt, amikor az ember és a természet viszonyáról beszél. Már a zsidó vallás is leszögezi tehát, hogy ezek csak bálványok, hamis istenségek, és ezt a kereszténység ugyanígy gondolja.

 Az ember feladata

Kodácsy Tamás egyetért. – A pogány vallásokban bálványozták például a fát, a szelet, a Napot, imádkoztak hozzájuk, ettől a megközelítéstől azonban a kereszténység nagyon távol áll. A világra úgy tekintünk, mint Isten alkotására, amibe belehelyezett bennünket. A kereszténység alapvetően nemet mond arra, hogy különböző dolgokat, élőket és akár életteleneket is, lélekkel, szellemmel rendelkezőnek gondoljon, másrészt úgy véli, hogy a világban minden egyes élőlény él, mint a Szentháromság, Isten alkotása. Így az egész világért felelősek vagyunk – magyarázza az ökoteológus.

 Nobilis Márió felhívja a figyelmet, hogy már a Teremtés könyvéből kiolvashatjuk, mit vár Isten az embertől. – Isten rábízta az emberre a teremtett világot, saját munkatársává téve ezzel. Meghatározta helyét a világban, és feladatot bízott rá. Az ember nem tehet bármit, mintha ő lenne a leghatalmasabb a világon, de nem is az a dolga, hogy változatlan állapotában őrizze meg a környezetét, hanem hogy fejlessze Isten ajándékát, és jól szeresse azt – mondja.

 Felelősséggel tartozunk

Kodácsy Tamás hozzáteszi, hogy mind az Ószövetség, mind az Újszövetség tele van olyan történetekkel, amelyekben a teremtett világ iránti felelősségünk hangsúlyozódik.

– Mégis talán maga Krisztus példája a legjobb, ha arról beszélünk, hogyan kellene a teremtett világhoz viszonyulnunk. Követendő a mód, ahogy köztünk élt, ahogy a tanítványokkal viselkedett, ahogy magát adta a világért – mondja a teológus, és azzal folytatja, az, hogy a Szentlélek eljövetelekor háromezer ember megtért, és a saját nyelvén kezdte érteni az evangéliumot, arra mutat, hogy a Szentlélek kitöltetése nem csupán egy helyre koncentrálódik, hanem az egész teremtett világra vonatkozik. – Isten jónak alkotta a világot, ezt a jóságot pedig meg kellene őriznünk, ami manapság nagyon nehéz – emeli ki, és figyelmeztet, észre kell vennünk, az, hogy Krisztust követjük, nem egy egyéni kérdés. – A pünkösd felhívja rá a figyelmet, hogy nem vagyunk egyedül ebben a világban. A keresztényeknek észre kell venniük, hogy a megtérésben felelősséget kaptunk embertársaink és az egész teremtett világ felé – fejezi be.