Idén tavasszal sikerült Tápiószelét bevenni újfent, ahol 25 szervezet részéről kb. 60-an jelentünk meg a képzés abszolválására. Sokaknak rutin műveletnek hat, ahogy a fák elfoglalják az ültető gödröket, vagy elnyerik metszés után az ideális koronaszinteket, pedig nem az. Az egyediség itt is jelen van. A növények egyen-egyenként sajátos elbánást kívánnak. Nem csak hangzatos szalagcím, amikor a fák titkos nyelvéről olvasunk, hanem üzenet a szürkeállománynak, hogy egy tőled merőben eltérő élőlénnyel találkoztál. A kommunikáció és a befogadás más szinten és más eszközökkel zajlik. A fák érzékelik a gravitációt, így a gyökérzet lefelé, a törzs pedig felfelé nő. Hidrométert is tervezett a „Nagy Alkotó” a növényekbe, amely a talaj vízkészleteit detektálja. A növények túltesznek rajtunk, mert 15 olyan érzékszervvel is rendelkeznek, amivel mi emberek nem. S hogy az eltérő csatornákon a kommunikáció megfelelő jeleket hagyjon a másikba, ehhez szükségesek azok a szakemberek, akikkel ezen a napon találkozhattunk.

            Baktay Borbála az Intézet vezetőjeként, most is, mint minden évben köszöntötte a megjelenteket, és a tiszteletkörök helyett átengedte az időt és szót a szakmai munkának. Veres Emese programkoordinátor a mindig tetten érhető szelídséggel és szerénységgel, összefoglalta a gyümölcsész megállapodás eredményeit. Ezután következett a véráldozatot is követelő oltási eljárásnak a megismerése és begyakorlása. Ennek a munkamenetnek a levezetésére Magyar Lajost, a Szent István Egyetem tanárát kérték fel. Aki nem volt rest bibliai alapvetést és sajátos egzegézist adni, megtalálva az ige itt és mostját. Máté evangéliumát idézve így szólt: „Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják és tűzre vetik.” (7:19) Mi azért vagyunk itt, hogy amennyire csak lehet, megmentsük a fákat – jelezte határozottan az előadó. Benne a vincelléri mentalitás dolgozott erősen, aki időt kér az élet számára, hogy bizonyítson. Az oltás elmélete után a munkavédelmi területére kalandoztunk, amire egy ilyen növénynemesíti eljárás esetében mindenképpen szükség van. A célszerszám, az oltókés élesre állítása után következett az a bizonyos gyors, határozott mozdulat, amihez az évtizedek gyakorlata hasznos tud lenni. Belőni elsőre az irányt, az erőt, a szöget és a kívánt végeredményt, nem egy vicces mutatvány. Szerencsére gyakorlásra elég alapanyag érkezett, így mindenki tehetett néhány próbát, amíg az ujjaiban meg nem érezte a bugit vagy ki nem serkent tulajdon vére. A végére azért a diadal, a siker bizsergése senkinél nem maradt el. Készültek is a szelfik, kézben az oltószalaggal megpreparált vesszőkkel, Szükség is van erre az ismeretre a kerttulajdonos közösségek számára, hiszen nem csak a megőrzés, a zamatos termés élvezete, hanem ezeknek az ősi fajtáknak a továbbadása szintén a bemutatókertek egyik profilja. Oláh Gábor azért jött el ismét erre a fórumra, hogy a jelenlévők különbséget tudjanak tenni a metszés, oltás során használt célszerszámok minőségi darabjai között. Bemutatója során arra is fényt derített, hogy egy kiváló metszőolló miért nem vágja el a papírt.

            Ekkor indult el a társaság egy kis sétára, méghozzá a NÖDIK saját, a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták bemutatókertjébe. Tehát nem csak tanítják, de csinálják is. S bizony be kell ismerni, hogy jól. Az azonos időben telepített gyümölcsösünk, kb. a fele méretet mutatja, mint a tápiószelei mintakertben. A látvány hatására, nyelve egy nagyot, megfogalmazódott bennem, hogy ez a zsinórmérték, az igazodási pont. Törekednünk kell, hogy elérjük, de az agyagos, kötött talajnak is lesz hozzá egy-két keresetlen szava. A gyümölcsös megszállása után elkezdődött a nagyüzem. Csattogtak az ollók, jöttek sorba a javaslatok, hogy még ezt is, no meg még ott fent, azt az ágat. Alakultak a fák, formálódtak a koronák. Szani Zsoltnak, a NÉBIH munkatársának sok segédje akadt, akiknek határozott elképzelésük volt a metszés hogyanjáról. Olyan praktikákat is megosztott a jelenlévőkkel, hogy miként lehet a metszést úgy végezni, hogy a fa ne vaduljon el. Érdemes megfontolni a nemkívánatos ágak lemetszésének késleltetését, hogy az ideális ágszerkezet kialakulhasson. A gyümölcsösben sorra járta a csapat a problémás eseteket, hogy igazi kihívás és okulás legyen a metszési bemutató.

            A táji adottságokhoz alkalmazkodó gyümölcsfajták megőrzése érdekében indított program sikere nem kérdéses, annak ellenére, hogy a szerződés be nem tartása miatt néhány kertet ki kellett zárni. 2013-óta 150 kert létesült és 5470 oltványt ültettek el. Az országban a legaktívabb Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén Megye, ahol 21-21 kert létesült. Az egyházak között a reformátusok járnak az élen az ötven bekapcsolódott gyülekezettel. Továbbra is várják azon gyülekezetek, önkormányzatok, iskolák jelentkezését az everes@mail.nodik.hu email címen, akik bemutatókertet szeretnének létrehozni. Sőt a növénymentés iránt elkötelezett személyeket is kutatják, akik partnernek lennének a „Keressük, hogy megőrizzük” programban. Ide olyan jelentkezőket várnak, akik régen gyakori, de mára eltűnőben lévő gyümölcsfajtával rendelkeznek. Emellett új elem „A legszebb gyümölcsös bemutatókert 2017”, amire a 2016-ig telepített őshonos gyümölcsösökkel lehet nevezni. Az eredményhirdetésre idén ősszel, a X. szakmai rendezvényen kerül majd sor. Mind két kezdeményezés részletei az intézmény honlapján www.nodik.hu megtalálhatók.

A reformáció 500. évfordulóján divat lett a faültetés. Jó is az, ha ilyenre adják fejüket közösségeink. Legyenek hát fáink, melyek életerősé fejlődnek. Legyenek közösségeink, akik időről időre énekelve, imádkozva állják körül az elplántált csemetéket. S legyen majdan szüretünk mosolygós, édes, amikor nyújtózkodni tanulunk, hogy felérjük a gyümölcsöt és Mindenható irántunk tanúsított irgalmasságát.

Szalay László Pál